Tárogató, 1949-1950 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1949-07-01 / 1-2. szám

TÁROGATÓ

3

admirális sohase érzett igazi bámulatot. De Hitler hatalma növekedésével Horthynak nem maradt más lehetősége, mint a náci rendszerben részesedni (Mussolinit hamar félredobták, mint olyan tényzőt, amely nem számitott) és keresni a kegyeit az irredenta céljai megvalósítására.

Az egyedüli ellenállást csak egy olyan Magyarország jelenthette volna, amely szilárd volt a benső szerkezetében, aztán a munkások és parasztok valódi demokráciája, a szomszédos államokkal való erős szövetség — azaz Szabad Népek Dunai Konfederációja, amely elég erős lett volna ahhoz, hogy megvédje magát úgy a náci mint a muszkovita zsarnoksággal szemben. Hogy ilyen védelmi és közös együttműködés szándéka nem volt hatékony, abban az összes ujjonan alakult államok bűnösek, de egyikük se bnös annyira, mint a Horthy rendszer, amely nyíltan harcolt az ilyen elvek ellen. (Még egy Habsburg vezetés alatt levő federáció gondolata — amely olyan kedvelt gondolata Montgomerynek — se foglalkoztatta komolyan a közepes

Horthynak és híveinek az agyát, akik mindjobban Hitler vak eszközeivé váltak.)

A másik tényező, amely a szerző látását eltorzította, lélektani természetű s abban áll, hogy az anakronisztikus Magyarország csillogása vonzott bizonyos nyugati tipusu államférfiakat. Itt olyan légkörben éltek, amelyet nem zavart meg a köznép ambíciója, ahol a régi felső osztályt mi sem zavarta a politikai és szociális mesterkedéseiben. A hűbéres rendszer mindig becézgette az idegeneket. Az állam és a divatos Társaság elhalmozta őket a kegyeivel. Pompás szórakoztatások, színházi és balletelőadások, a megelőző Habsburg dicsőség értelmetlen cerimóniái tartoztak ennek az ügyesen szervezett eljárásnak a műsorába, amelyet a szókimondó pesti zsargon az idegenek “megfőzésének” minősített. Ez a módszer nagyon sikeres volt a szerző esetében, amint azt egész naiv őszinteséggel a könyve számos lapja bizonyítja. (Rendszerint a

(Continued on cover page 3)

The Mindszenty Case

An Address

by

AMBROSIUS CZAKÓ

Author of Easter Eve; Don Quixote, A Commentary; etc.

on the 19th of May, 1949 at Oberlin College, Oberlin, Ohio

It cannot be doubted that among the events of the near-past not one has produced a greater reaction than that which is known to the world as the Mindszenty Case. It happened that Joseph Mindszenty, Hungary’s Cardinal-Archbishop (a position which for centuries has carried the title of Prince-Primate of Hungary), was charged by the communist government of Hungary with contravening the Criminal Code; hence, after several weeks’ detainment and examination, he was taken before the People’s Court which sentenced him to life imprisonment. In order to enlighten foreign readers the propaganda organ of the Hungarian government has issued two books on the case which bear the following titles: Documents on the Mindszenty Case, Budapest, January, 1949, and The Trial of Jószef Mindszenty, 1949 (no month). The purpose of these propaganda publications was to put a court case in its isolation before foreign readers,as if its “Documents” were all the documents in this case, nay, the documents; the government thus acting much like the man who enters into a