Tárogató, 1949-1950 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1949-09-01 / 3. szám

TÁROGATÓ 11 JEGYZETEK A legszebb vadvirágok. Mostanában jelent meg egy jó könyv a vadvirágokról New Yorkban. A new­­yorki botanikus kert kurátora irta s részben színes fényképfelvételekkel il­lusztrálta. Ezek némelyike kritizálható, de a fekete-fehér felvételek igazán nagyon szépek. Ennek a könyvnek az előszavában olvassuk, hogy a szerző megkérdezett ezerszáz amerikai, kana­dai, alaskai, greenlandi, St. Pierre-i és Miquelon-i természetrajzistát, hogy a vadvirágok közül melyek tetszenek nekik legjobban. A beérkezett vála­szokból a következő lista származott, amelyen első helyen van a legtöbb sza­vazatot nyert virág s utolsó helyen az, amely legkevesebbet kapott. 1. Cardinal flower 2. Showy ladyslipper 3. New England Aster 4. Butterflyweed 5. Mocassin flower (Fissipes acaulis) 6. Trillium grandiflorum 7. Aquilegia canadensis 8. Waterlily 9. Fringed Gentian 10. Marsh marigold (mocsári gólyahir) 11. Black eyed Susan 12. Bloodroot 13. Iris versicolor 14. Virginia cowslip (Mertensia virgi­nica) 15. Turkscap lily (turbán liliom) Lehet, hogy mások mas listát állíta­nának fel, de az bizonyos, hogy a felso­rolt virágok mind igen szépek. (Én kü­lönösen örülök annak, hogy a New Eng­land Aster is a listán van, mert ez az Aster nagyon szép, de pl. a magyaror­szági flóra legkiválóbb ismerője, Jávor­ka Sándor, hitvány dudvának minősí­tette s sajnálja, hogy bekerült már Ma­gyarországba is.) Biológiai háború. Ez a tudományos jelzése annak, hogy háborút úgy is lehet folytatni, hogy az ellenség országában betegségeket okozó bacillusokat terjesztenek. És erre vo­natkozólag kutatásokat végeznek min­den országban kisebb-nagyobb mérték­ben. Amerikában is. Ezek a kutatások egyelőre csak hasznos eredményeket lé­tesítettek s ezeket fel is soroljuk: 1. Most sikerült első Ízben megtalálni a rettenetes következményekkel járó husmérgezés ellenmérgét. 2. Beoltási anyagot találtak a psitta-Ebéd után meg bevetette a kenyeret Mihályné. Uj búzalisztből sütötte. Isten áldásából. A házban, meg az udvaron meleg, ünnepi kenyérszag énekelt. — Új kenyér, uj kenyér — dudorász­­ták boldogan a gyerekek s ott sündö­rögtek az anyjuk szoknyája mellett. Várták, hogy a kenyér kihűljön. Az ember is korábban hazajött a kő­törésből. Tett-vett az udvaron, meg­javította a kecskeól tetejét. S még fü­tyülésbe is fogott. Becsurrant a tüzes alkonyati nap a házba, amikor Mihály az egyik piros­­hasú kenyérre rárajzolta a keresztet. Aztán nagy, csontos arcából csak elnéz­tek a jóságos kék szemek. — Te, — szólt oda a legnagyobb gye­reknek, — ugorj csak, oszt vidd át ezt a kenyeret Mátyásékhoz. Oszt mondd meg, hogy édesapádék küldik. Meg azt is, hogy uj kenyér. Most már másik kenyérre rajzolta a keresztet. És szivét zsongó melegség csapdosta át, mintha az Isten testét osztotta volna meg Mátyásékkal. Az Isten testét, amelyből szegénynek, gaz­dagnak, mindenkinek egyaránt kell hogy jusson a földön. Ölbey Irén.

Next

/
Thumbnails
Contents