Tárogató, 1949-1950 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1949-09-01 / 3. szám
TÁROGATÓ 11 JEGYZETEK A legszebb vadvirágok. Mostanában jelent meg egy jó könyv a vadvirágokról New Yorkban. A newyorki botanikus kert kurátora irta s részben színes fényképfelvételekkel illusztrálta. Ezek némelyike kritizálható, de a fekete-fehér felvételek igazán nagyon szépek. Ennek a könyvnek az előszavában olvassuk, hogy a szerző megkérdezett ezerszáz amerikai, kanadai, alaskai, greenlandi, St. Pierre-i és Miquelon-i természetrajzistát, hogy a vadvirágok közül melyek tetszenek nekik legjobban. A beérkezett válaszokból a következő lista származott, amelyen első helyen van a legtöbb szavazatot nyert virág s utolsó helyen az, amely legkevesebbet kapott. 1. Cardinal flower 2. Showy ladyslipper 3. New England Aster 4. Butterflyweed 5. Mocassin flower (Fissipes acaulis) 6. Trillium grandiflorum 7. Aquilegia canadensis 8. Waterlily 9. Fringed Gentian 10. Marsh marigold (mocsári gólyahir) 11. Black eyed Susan 12. Bloodroot 13. Iris versicolor 14. Virginia cowslip (Mertensia virginica) 15. Turkscap lily (turbán liliom) Lehet, hogy mások mas listát állítanának fel, de az bizonyos, hogy a felsorolt virágok mind igen szépek. (Én különösen örülök annak, hogy a New England Aster is a listán van, mert ez az Aster nagyon szép, de pl. a magyarországi flóra legkiválóbb ismerője, Jávorka Sándor, hitvány dudvának minősítette s sajnálja, hogy bekerült már Magyarországba is.) Biológiai háború. Ez a tudományos jelzése annak, hogy háborút úgy is lehet folytatni, hogy az ellenség országában betegségeket okozó bacillusokat terjesztenek. És erre vonatkozólag kutatásokat végeznek minden országban kisebb-nagyobb mértékben. Amerikában is. Ezek a kutatások egyelőre csak hasznos eredményeket létesítettek s ezeket fel is soroljuk: 1. Most sikerült első Ízben megtalálni a rettenetes következményekkel járó husmérgezés ellenmérgét. 2. Beoltási anyagot találtak a psitta-Ebéd után meg bevetette a kenyeret Mihályné. Uj búzalisztből sütötte. Isten áldásából. A házban, meg az udvaron meleg, ünnepi kenyérszag énekelt. — Új kenyér, uj kenyér — dudorászták boldogan a gyerekek s ott sündörögtek az anyjuk szoknyája mellett. Várták, hogy a kenyér kihűljön. Az ember is korábban hazajött a kőtörésből. Tett-vett az udvaron, megjavította a kecskeól tetejét. S még fütyülésbe is fogott. Becsurrant a tüzes alkonyati nap a házba, amikor Mihály az egyik piroshasú kenyérre rárajzolta a keresztet. Aztán nagy, csontos arcából csak elnéztek a jóságos kék szemek. — Te, — szólt oda a legnagyobb gyereknek, — ugorj csak, oszt vidd át ezt a kenyeret Mátyásékhoz. Oszt mondd meg, hogy édesapádék küldik. Meg azt is, hogy uj kenyér. Most már másik kenyérre rajzolta a keresztet. És szivét zsongó melegség csapdosta át, mintha az Isten testét osztotta volna meg Mátyásékkal. Az Isten testét, amelyből szegénynek, gazdagnak, mindenkinek egyaránt kell hogy jusson a földön. Ölbey Irén.