Tárogató, 1949-1950 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1949-09-01 / 3. szám
8 TÁROGATÓ tűket részben vagy egészben mások javára adják oda, mert tudják, hogy amit itt elvesztenek, azt “odaát” megnyerik s az elveszettért százszoros kárpótlást nyernek. Ez a krisztusi jóság nemcsak tiszta örömmel jár ezen a földön, hanem az egész egyéniséget valamikép megtisztítja. Valami óriási erőforrást jelent, amely mindent újjá alakit, sziate újjá teremt. Az igazságot és igazságosságot valamint a szépséget magasabb fokra emeli az a tudat, hogy nem önmagáért és elvontan akarjuk az egyiket is és a másikat is, hanem azért, mert az embertársaink boldogitását akarjuk velük szolgálni. Az igazság (és a szépség) a maga erejéből és lényegéből szolgálja mások érdekét, de én leszek több, ha már az erőfeszítéseim kezdetén abból indultam ki, hogy a törtetésemmel mások javát mozdítsam elő. Nem az életem eredménye, hanem a ténylegesen lefolyó életem maga kapcsolódik igy bele mások életébe s fűződik azokkal valami boldogító egységbe. Egymásra találunk, közelebb jutunk egymáshoz, valamikép egységbe fondódunk s összetartozóknak érezzük magunkat a lelkűnkből kiáradó jóság révén, azaz Krisztus révén. Krisztusra szegezve a tekintetünket testvérekké válunk embertársainkkal. De jaj nekünk és az embertársainknak és az egész emberiségnek, ha Krisztust nem tudjuk vagy nem akarjuk meglátni... (Cz. A. 1949. III. 20-IV. 10) AZ EMIGRÁCIÓ EGYSÉGE ÉS AZ ATLANTI SZÖVETSÉG. Irta NAGY VINCE, volt belügyminiszter, a Kossuth párt elnöke. Történelmi példák bizonyítják: az emigrációk ritkán egységesek. Kivételesen Rákoczy és Kossuth emigrációjában a vezérférfiu vitátlanul messze kimagasló nagysága a többiek felett a tekintély súlyával és vonzásával egységet tudott teremteni sorstársai között, — kisebb, elmaradhatatlan személyes súrlódásokat leszámítva. A mostani magyar emigráció sokkal komplikáltabb amazoknál. Ennek világnézeti és földrajzi tényezők az okai. A világnézeti elléntétek szükségszerűen szimplifikálódni fognak, mert nem lehet vitás, hogy a nácizmussal szembenállóit s most a bolsevista aggresszióval szemben szövetkezett tizenkét demokratikus állam csak e két diktaturás rendszerrel szembeforduló és a tiszta demokrácia és az individuális gazdasági rendszer alapján álló államokat lesz hajlandó testvéri közösségébe és gazdasági támogatásába fogadni. Földrajzi tekintetben az egységesítést szinte lehetetlenné teszi az emigrációs magyar tömegek őt világrészben való szétszórtsága. Ha bekövetkeznék, — amit hinni nem akarunk, s amibe belenyugodni utolsó lehelletünkig sem fogunk, — hogy a mai helyzet állandósul és a világ két részre szakad és hazánk örökre orosz impérium alatt maradna: ez végleg megpecsételné mostani emigrációnk sorsát. Nem emigráció, nem ideiglenes kivonulás volna az többé, hanem a magyarság nagy bomlási folyamata. Párezres vagy kisebb csoportokban való széthullása külömböző országokba, külömböző világrészekbe, ahol egy-két generáció után a nagyob néptengerekbe való felszívódás könyörtelen de természetszerű végzete teljesednék be rajta. Az anyaországi magyarság sorsa sem volna sokkal biztatóbb. Nem számit, hogy ma még 9 millió magyarral számolhatunk mi is, a hódítók is. Ennek egy része, az úgynevezett “polgári” réteg amúgy is kihalásra vagy erőszakos kipusztitásra van Ítélve mai urai részéről. De nemcsak ezek, hanem a paraszt és munkás osztályoknak mindazok az egyedei is, akik nem mutatnak elég hajlandóságot a marx-lenini elmélet elfogadására és a szociális állam ideálját meghamisító államkapitalismus totalitárius rend szerében a gondolkodásnélküli gépkerék vagy csavar szerepének vállalására. Az eddig ismert módszerekkel és ezek esetleges gyorsításával, főként az Ázsiába hurcolással és az ottani kényszermunkából soha visszanemtéréssel egyetlen emberöltő alatt lényegesen le fog csökkeni a mai Magyarország lakossága. A születések számának állandó apadása és a részint megengedett részint szökésekkel megvalósuló kivándorlás, a rosztáplálkozás és az “élmunkásoknak” nevezett hajcsárokkal végletekig
