Tárogató, 1947-1948 (10. évfolyam, 3-10. szám)
1948-01-01 / 7. szám
TÁROGATÓ 7 AZ EGYENLŐSÉG SZENVEDÉLYE. Van az egyenlőségnek egy férfias és törvényes szenvedélye, amely arra ösztönzi az embereket, hogy valamennyien hatalmasak és tiszteltek legyenek. Ez a szenvedély arra irányul, hogy az alázatost a nagy nivójára emelje; de megvan az emberi szivben az egyenlőségnek egy elfajzott ize is, amely a gyengéket arra bírja, hogy megpróbáják a hatalmasokat a saját nívójukra leszállítani és amely lekicsinyíti az embert annyira, hogy a rabszolgaságban való egyenlőséget többre becsüli a szabadságban való egyenlőtlenségnél. Nem mintha azok a nemzetek, amelyeknek a szociális állapota demokratikus, természetszerűleg megvetnék a szabadságot; ellenkezőleg: ösztönszerüleg szeretik azt. De a vágyaiknak a fő és állandó célja nem a szabadság; az egyenlőség a bálványuk; gyors és hirtelen erőfeszítéssel akarják elérni a szabadságukat, de ha ez nem sikerül, belenyugodnak a balsikerükbe; de semmi ki nem elégitheti őket egyenlőség nélkül s inkább elpusztulnának, mint elvesztenék. Másrészt az olyan államban, ahol a polgárok majdnem teljesen egyenlők, nehezükre esik a függetlenségüket megőrizni a hatalom támadásaival szemben. Miután egyikőjük se elég erős magában arra, hogy egyedül vegye fel a küzdelmet a siker reményében, más, mint egy általános összeállás meg nem mentheti a szabadságukat. — Alexis de Tocqueville, Democracy in America (T. 54 éves korában halt meg 1859-ben.) SZABADSÁG ÉS TÖRVÉNY. A szabadság első feltétele az igazságosság. Mert az embert a szabadsága a másik emberrel vontakozásba állítja; a kívülem állóval (a táplálékom, foglalkozásom stb. révén) vonatkozásban vagyok (freedom from want). Mikor tehát azt mondom, hogy a magam életét élem (ez a szabadság!), már vonatkozást (nemszükségképen negatívot) állapítottam meg mással. Ezt a vonatkozást rendezni kell s az igazságosság alapján kell rendezni, mert a szabadság csak erkölcsi jelentőségű fogalom lehet, ha nem akar szabadossággá fajulni. Azért a szabadság első feltétele az igazságosságot létesítő Törvény. Ez ellenkezik a populáris felfogással, amely szabadság alatt mennél kevesebb törvényt ért. De törvény nélkül nincs szabadság. Lássuk a Törvény alkalmazását egy eklatáns esetben. A művész önmagát adja, mikor teremt, tehát a müvében a szabadsága jut kifejeződésre. De Törvény nélkül nincs igazi művészi alkotás. Tizian nem volt szabad, mikor Giorgone Pihenő Vénusából uj képet csinált, s nem azért, mert a Vénus istennőből Venus vulgivagát csinált, hanem mert mellőzte a Törvényt, amely szerint nem szabad lopni. Az utánzás lopás. S mivel nem volt szabad, nem alkotott művészit. Más a tanulás s más az utánzás. A tanulás eszköz a magunk kifejezésére, az utánzásban a máséból élünk. A Törvény segít ahhoz, hogy magunkat fejezzük ki, hogy szabadok lehessünk. —Francis MEREVALE. Változás a hatalom világ-egyensúlyában. (Irta Christopher Hollis, az angol parlament tagja, s megjelent a London Calling-ban.) Mindig kétfékeképen lehet szervezni a dolgokat: van előnye annak, hogy mindént egy tekintély alá hozunk; de másrészt mindig nagy veszedelemmel jár ez a szoros totálisság. A politika nagy problémája abban áll, hogy egyensúlyt létesítünk a szabadság és rend között. Úgy a szabadság, mint a rend, kívánatos és szükséges, és a probléma onnan jön, hogy először olyan sok szabadságunk van, hogy elvész a rend, aztán annyi rendünk van, hogy elvész a szabadság. Ennek a nehéz problémának egyik megoldása áz, hogy egyensúlyt létesítünk a szabadság és rend között. így, hogy a legfontosabbon kezdjük, voltak olyanok , akik mindenható egyházat akartak, amelynek az államot egészen alája akarták rendelni, mások mindenható államot, amelynek az egyházat akarták teljesen alája rendelni. De az emberiség általános ítélete oda lyukadt ki, hogy legjobb független állammal és független egyházzal bírni úgy, hogy mindkettőnek tekintélye van a saját hatáskörén belül. Mivel az emberi természet csak olyan, amilyen, természetes, hogy veszekedések voltak az