Tárogató, 1947-1948 (10. évfolyam, 3-10. szám)
1948-01-01 / 7. szám
2 TÁROGATÓ más szilárd megalapozást az ember elidegeníthetetlen jogainak. Csak mint Isten teremtménye ismeri fel az ember általánosságban és leghatékonyabban azt a személyes kötelességét, hogy óhajtsa a saját erkölcsi tökéletességét. Csak az Isten irányában való felelősség éles tudata fejleszti ki az ember lelkében a bűn megváltó értelmét. Hacsak nincs mélyen érzett meggyőződésünk arról, hogy mi a bűn, az emberi törvények és emberi megegyezések soha az embert erényességre nem vezetik. Ha a személyes élete magányosságában az egyén nem ismeri el az Istennek való számadást a gondolataira és tetteire nézve, nélkülözni fogja a szilárd erkölcsi értékek egyetlen megalapozását. Az Istennek való számot- adást, mint az emberi életben levő gyakorlati meggondolást, a világiasság félreteszi s igy az embert megfosztja az Isten előtt való személyes bűntudattól. Nem számol más törvénnyel az ember-csinálta törvényen felül- Hasznosság, tisztesség, megfelelőség szerepelnek a kódexében az emberi viselkedés normáiul. Elhomályosítja, ha ugyan el nem törli az embernek azt a megnemesitő és ihletet adó képét, amelyet a keresztény evangélium fest róla. Az isteni kinyilatkoztatás szerint az ember Isten fia éppúgy, mint az Isten teremtménye. Szentség a hivatása s az emberi élet legmagasabb értékeinek a lélek dolgaival kell foglalkozniok. “Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkének kárát vallja?” A világiasság idézheti Krisztusnak ezen szavait, de soha azok teljes keresztény értelmében. És ezért a világiasság megakadályozza az ember legnemesebb törekvéseinek a növekedését, azokét, amelyeket a kereszténység ültetett bele s táplált. Szerencsétlenségre, sok olyan embert, aki még kereszténynek vallja magát, megérintett ez a rozsda. Korunk legnagyobb erkölcsi katasztrófáját alkotja az a csomó keresztény, akiben nincs meg a bűn tudata, mert az Isten iránti személyes felelősség nem mozgató erő az életében. Ezek az Isten világában élnek, anélkül hogy tudomást vennének róla, mint Teremtőjükről és Megváltójukról. Isten bizonytalan tudatossága, amely még bennük lehet, hatálytalan mint motívum a napi viselkedésükben. Az erkölcsi újjászületésnek, amelyet feltétlenül szükségesnek minősítettek egy jobb világ felépítésére, azzal kell kezdődnie, hogy az egyént visszavezetjük Istenhez és Istennel szemben való felelősségének a tudatához. Ezt a világiasság a saját természete szerint nem tudja megtenni. A család. A világiasság pusztulást létesített a családban. Még a pogányok is valami szentet láttak a házasságban és a családban. A keresztény tanítás szerint a szentsége olyan kifinomult, hogy Krisztusnak az Egyházával való misztikus egyesüléséhez hasonlítják. A világiasság lealj ásította a házassági szerződést akkor, mikor megfosztotta az Istenhez való viszonyától és ennélfogva a szent jellegétől. A férj és feleség akaratát és kényelmét tette oda, ahová a keresztény gondolkozás az Isten akaratát és a társadalom javát teszi. Egy világiasitott ál-tudomány népszerűsített olyan praktikákat, amelyek megfosztják az emberi továbbterjedést a méltóságától és nemességétől. így a családi életben az élvezet önző hajhászását tették az üdvös önfegyelem helyére. A világiasság teljesen aláásta a családnak mint isteni intézménynek az állandóságát és a mi országunknak adta a legnagyobb válási problémát a Nyugati Világban. Azáltal hogy Istent kiemelte a családi életből, a társadalom alapvető nevelő-intézményét megfosztotta' a leghatalmasabb eszközeitől a gyermek lelke formálására. A nyilvános hatóság és a sajtó állandóan hangsúlyozzák a fiatalkorúak bűnözésével kapcsolatos súlyos problémánkat. Minden oldalról kiáltozzák, hogy valamit tenni kell ennek a problémának a megoldására. Mélységes meggyőződésünk az, hogy nem sok fog történni addig, amig a baj gyökeréig nem megyünk s meg nem látjuk azt a pusztulást, amit a világiasság okozott a családban. Hiába forditunk óriási összegű közpénzeket nevelési és üdülési tevékenykedésekre, ha komolyabb megfontolásra nem vészük a család isteni rendelésű állandóságát és az otthon szentségét. Isten tervezte az emberi családot s
