Tárogató, 1947-1948 (10. évfolyam, 3-10. szám)
1947-11-01 / 5. szám
TÁROGATÓ 5 ségen történt?” “Igen, ott történt ez a tökéletesen abszurd dolog. Ott ültem a térségen s majd meghaltam egy kis dohányzásért. De nem volt gyufám. Vagy tiz perc múlva egy férfi haladt arra egy vénasszonnyal. Dohányzott. Odamegyek hozzá, megérintem a karját s a legudvariasabban kérdezem: “Volna szives lekötelezni egy gyufával?”. Erre, képzeld csak, az őrült lehajol, valamit felvesz s a következő pillanatban ott fekszem a járdán betört fejjel, eszméletlenül. Valószinüleg olvastál róla az újságokban”. Rá tekintettem s komolyan ezt kérdeztem tőle: “Tényleg azt hiszed, hogy őrülttel találkoztál?” “Biztos vagyok benne.” * Egy órával küsőbb buzgón fürkésztem a helyi újság régebbi számait. Végre megtaláltam, amit kerestem: rövid hirt .a Balesetek rovatban: “AZ ITAL HATÁSA ALATT”. “Tegnap reggel a térség őrei egy fiatal embert találtak egy pádon, aki a nála levő Írások szerint jó családból származik. A földre zuhant nyilvánvalóan tökéletesen berúgott állóiban s betörte a fejét egy közeli téglán. A tékozló fiú szüleinek a szomorúsága leírhatatlan”. (A. Avercsenko, orosz iró aprósága) Halásztörténetek. Két madarat találni el egy hajítással: figyelemreméltó létesítmény, de három halat fogni ugyanazzal a horoggal, csudának látszik vagy — halásznagyitásnak. Pedig többször megtörtént. Victor Heiser mondja el Egy doktor odisszeája cimü könyvében, hogy egy férfi hajóról halászott a Philippi Szigetek mentén, mikor egy kis hal bekapta, a horgát. A halász majdnem begöngyölte a madzagját, mikor az hirtelen eltávolodott tőle. Újra begöngyölte a fonalat, de abban a pillanatban, amikor a hal majdnem a viz fölé került, a fonal ismét eltávolodott s vadabbul, mint előbb. Egy órai kemény munka után, a halásznak sikerült partra hozni a halat, egy hatalmas cápát. Természetesen érdekelte, hogy mi okozta ezt a különös lefolyású halfogást s azért felvágta a cápát. A bensejében egy mackerel volt s abban egy tiz hüvelyknyi kis hal. így először a kis hal nyelte be a csalétket, de őmaga is csalétkül szolgált a mackerelnek, az pedig a cápának. Van Campen Heller, a hires amerikai horgász tud egy másik hármas fogásról, amelynek tanúja volt, mikor egyszer egy barátjával együtt halászott. Ekkor egy tizenötfontos kingfish nyelte el a csalétket, azt pedig egy hatalmas barracuda (hegyesorru csuka). De egy cápa itt is beleavatkozott s bekapta a barracudá-t s a zsinórt eltépte. Ezek persze fénypontok a halászás történetében, de van egy csomo más figyelemreméltó esemény, amely megérdemli a megörökítést. Egy éjjeli halász Anglia nyugati részében fogott egy kis halat, de a húzás hirtelenében nagyon megnehezedett. A halász észrevette, hogy miért. Egy vidra fogta el a halat s el is tűnt hallal és horoggal együtt. Egy kanadai halász vesződött egyszer egy nagyon harcos lazaccal s közel volt ahhoz, hogy szárazra hozza, mikor egy fóka, amely a távolból érdeklődéssel figyelte a munkáját, a hal után rontott. A halász kétségbeesetten próbálta a halat megmenteni, de a fóka ügyesebb volt. A fóka vagy hetvenötlábnyira kiúszott, a lazacot megrángatta, ahogy a kutya rángatja meg a patkányt, aztán elharapta a zsinórt. A halász életét rendesen nem fenyegeti veszedelem, ha a “rossz” halat fogja meg a jó helyett, de máskép történt egy négerrel, aki Floridában a Lake Virginiában halászott s békát használt csalétkül. Fogott valamit, amiről azt hitte, hogy ángolna s partra is szállította. Amint kézbe akarta venni, elorditotta magát s eszeveszetten elrohant. Nem ángolnát fogott, hanem vizi mocassin-t, amely egyike Amerika legmérgesebb kígyóinak. A legjobb halásztörténetek egyike az, amelyet George Graves mesél el egyik élményeként, mikor egy kikötőhidról halászott. Fogott egy meglehetősen nagy rákot, de mivel nem volt rá szüksége, visszahajitotta a tengerbe. Uj csalétket tett a horgára, leült a székére s azonnal elszunyókált. Fogalma sincs,
