Tárogató, 1947-1948 (10. évfolyam, 3-10. szám)
1947-10-01 / 4. szám
8 TÁROGATÓ JEGYZETEK MAGYAR KULTÚRA. ALKOTÁS. — A Magyar Művészeti Tanács folyóirata. Szerkeszti Kassák Lajos. — Az amúgy is megkésett folyóiratunkat már nyomdába kellett volna küldenünk, mikor ennek a pompás művészeti folyóiratnak az első két dupla száma ide érkezett. Érthető mohósággal fogtunk az olvasásába és szemléletébe, de a tartalma sokkal gazdagabb, semhogy ilyen rövid idő alatt érdeme szerint áttanulmányozhattuk volna. De amit eddig láttunk belőle, az mind nagyon örvendetes, mert mind nagyon értékes. Kassák neve már magában véve kitűnő ajánlás; mindig nagyra becsültük az ő művészetét (lásd a Független Szemle három évfolyamát, amig Horthyék egyáltalán megtűrték), de úgy találjuk, hogy ő erőben és tartalomban és főleg e kettő kifejezésében határozottan növekedett azóta, amióta az Írásaival nem találkoztunk. Kassák fejlődése a művészi katholicitás irányában történik; régen volt ő a proletárok költője, mindenkié ma. Lehet, hogy azért, mert a polgárság haladt valamit a proletárság felé, lehet, hogy a proletárság nőtt ki a maga mesterséges elszigeteltségéből, de legvalószínűbben azért, mert úgy a polgárság, mint a proletárság haladni látszik az igazi és pótolhatatlan, mert egyetemes, emberi értékek birodalma irányában. Kassák nem hisz sem proletár művészetben, sem burzsoa művészetben; ő mindakettőn felül van: igazi művész. Ezért a folyóirata előszavában igy szól: “... lapunknak nem kívánunk körülhatárolt irányzat, vagy szükebb értelemben vett csoportjelleget adni. Mindazokat szívesen látjuk, akik hivatottak az alkotásra, az igazság, a béke és a szociális fejlődés nevében kívánnak szólni.” Miért? Azért, mert elsősorban maga Kassák nem bírná azt, hogy bármiféle izmussal korlátozzák a katholicitásában. A folyóirat tartalma a művészet minden ágát felöleli és olyan munkatársai vannak, akiknek van mondanivalójuk. Mivel éppen most olvastuk Eric Newton tanulmányát a gyermekmüvészetről egyik new yorki folyóiratban, hirtelenében átolvastuk Újvári Béla cikkét összehasonlítás kedvéért. Az eredmény: az angolok jobb pedagógusok, mint mi vagyunk. Newton és Újvári eredményei közt nem sok különbség van, de mennyivel világosabb és szellemesebb Newton a nehézkes s majdnem nagyképüsködő Újvári mellett! Newton az illusztrációit is jobban választotta meg. Régi és nagyrabecsült nevekkel találkozunk ebben a folyóiratban: Kárpáti Aurél, Déri Tibor, Bárdos Artur, Kner Imre a magyar kultúra képviselői voltak már hosszú idő óta s reméljük, hogy még sokáig azok is maradnak. Konecsni plakátja gondolkodóba ejtett bennünket. Láttuk a régebbi grafikáját, mikor még szenteket rajzolt s láttunk másokat is. De szüksége volt neki arra, hogy politikai párttagsággal szerezzen magának tanári széket egy másik érdemes magyar művész bőrére? É persze a “kenyér nem ott kezdődik”, ahol őneki diktálták, hanem a föld felturásával. A folyóirat kiállítása minden kritikát kibír s megváltjuk, azonnal büszkén mutattuk meg egy pár angol ismerősünknek, hozzátéve, hogy v ezt a folyóiratot a szegény és háborúban tönkrement Magyarország adja, mig a gazdag Kanadának (magában Torontóban több, mint 90 milliomos van) még megközelítőleg sincs hasonlója. A folyóiratot nagyon ajánljuk s reméljük, hogy a kanadai és amerikai olvasóink tesznek valamit a magyar kultúra érdekében azáltal, hogy előfizetnek rá. Az előfizetési dij 8 dollár félévre s az élőfizetési dijat be lehet küldeni a Külföldi Magyarok Világszövetsége budapesti irodájába (V. József tér 3) vagy egyenesen a kiadóhivatalba: Budapest VII., Rákóczi ut 54. Mutatványul közöljük (a szerző utó
