Tárogató, 1946-1947 (9. évfolyam, 7-10. szám)
1947-04-01 / 10. szám
TÁROGATÓ 9 tásra és képzelő erőre nézve? Volt-e leromlás a fizikai tevékenységben és képességben? Méréseket, kísérleteket és megfigyeléseket kellett tenni azért, hogy kellően értékelhessék az éhínségterületeken levő népek táplálkozási állapotát; s meg kellett vizsgálni azt, hogy egyénenként hogyan változik az általános és sajátos leromlás. Harmincnégy önkéntes jelentkezőt választottak, akik mind a laboratóriumban laktak s az épületet egyedül nem hagyhatták el. A kísérlet három periódusból állott: az éhezés előtti, az éhezési és a rendbehozási periódusból. A kiéheztetést úgy tervezték, hogy az eléggé megfelelt annak, amit az Ínséges területeken láttak s hogy átlagban 25% testsúly veszteség létesüljön. Az ellenőrzési vagy standard periódusnak a diétája megfelelő volt kalóriákban s meglehetősen normális más szempontokból; az “éhezési diéta” megfelelt annak a mintának, amit az Ínséges európai országokban láttak. Erről némi fogalmat alkothatunk, ha az egymásra következő havi kalória-szedéseket nézzük. 1834 volt az első hónapban, aztán 1833, 1766, 1661, 1694 s a hatodik hónapban 1764. A kiéhezés hatását mérték és fotografálták időszakonként; a képek szemléltető felvilágoitást adnak. A kémiai tanulmányok tartalmazták az összes diéták táplálkozási analíziseit, és a vér és a kiválasztási anyagok analíziseit. Remélték, hogy ezekből az adatokból valami betekintést nyernek az anyagcsere folyamataira és a funkció biokémiai (élettani-vegytani) alapjaira, valamint azokra a zavarokra, amelyek ezekben az éhezés következtében előfordulnak. Számos fiziológiai vizsgálatot végeztek. Megvizsgálták pl. az egyszerű fizikai munka végzését egy motorral hajtott taposó malmon. A sebességet és együvérendelést (koordinációt) igen sok vizsgálattal mérték. Lélektani kísérleteket is végeztek abból a célból, hogy valami felvilágosítást nyerjenek arra nézve, hogy az éhezés hogyan befolyásolja az értelmi tevékenységet, az emóciókat és a személyiséget. Ebben a rövid összefoglalásban csupán az eredmények néhányára mutathatunk rá. Itt vannak elsősorban is a panaszok, amelyeket rendszeresen feljegyeztek. “Az embereket rendkívüli étvágy és éhség bántotta az egész hat hónapon keresztül. Ezeknél a panaszoknál gyakoriabbak és súlyosabbak voltak azok, amelyek kimerültségről és fáradtságról szóltak. Az utolsó két hónapban izomgörcsöktől szenvedtek ... Valamennyien állandóan fáztak s még a júliusi meleg időben is meleg ruhát hordtak. Ebből azonnal levonták azt a következtetést, hogy kegyetlenül szenvedtek volna, ha az épületet nem fütötték volna eléggé. Egy másik gyakori panasz azt mondta, hogy “öregeknek” érzik magukat; nehéz volt megállapítani, hogy mit akartak ézzel mondani. A fizikai munkaképességük nagyon feltűnően szenvedett; általános izom-legyengülés fordult elő. A sebesség vizsgálatok azt mutatták, hogy ezekben nem volt nagy változás s a koordináció is elég jó maradt. Az értelmi tevékenység nyilván érintetlen maradt. De mélységes változások voltak a személyiségben, a magatartásuk, szociális viselkedésük és hasonló jellegű .tevékenységük mindinkább a “befeléfordulás” (introversion) formáit mutatták. A társadalmi érintkezés iránt elvesztették az érzéküket, mert azok “sok bajt okoznak”, vagy “nagyon fárasztók”, vagy egyszerűen “unalmasak”. A kutatók ezt az érdeklődés-hiányt úgy magyarázták, hogy “az védekező alkalmazkodás volt kalória spórolásra”. A fogak nem szenvedtek s speciális vitamin hiányok meglepetésszerűen kevés esetben fordultak elő. A rendbehozási (rehabilitation) tanulmányban megpróbálták az újra való táplálást a hosszú éhezés után. Hogy ez milyen fontos, mutatja az a körülmény, hogy mikor az amerikai katonák a német fogolytáborokból mentettek ki foglyokat, azok valósággal szenvedtek a kimentőik túlbuzgósága miatt. Most megpróbálták megtalálni a legjobb mennyiségű kalóriát, amelyet a rendbehozási időben adni kell s a legkívánatosabb mennyiségű proteint. Egy rendkívül fontos megfigyelés az volt, hogy a vizsgálódási személyek moráljában sülyedés állt be, ahelyett, hogy az megjavult volna, a táplálék gondolatára és a tanulmány befejezésére való tekintettel. Annál föltünőbb volt ez a sülyedés, mert a megelőző kilenc hónapban kölcsönös bizalom és megértés volt a személyzet és a vizsgálók közt. A rendbejövés lassan történt. A kő-
