Tárogató, 1946-1947 (9. évfolyam, 7-10. szám)
1947-04-01 / 10. szám
t TÁROGATÓ 3 küen felajánlott 60 forintjával tudta kiadni. Ahogy a tömegekhez szólhatott, egyéni sérelmei az elnyomott nép sérelmeivé lesznek s ettől kezdve állandóan harcban áll, írókkal és politikusokkal egyaránt. Most leli meg ifjúkori nyomorúságának és megaláztatásának magyarázatát és egyszersmind orvosságát is. A társadalmi rend áldozatának érzi magát és ösztönös népiessége szellemi és politikai tartalommal telik meg. Minden oldalról heves támadások érik. Első támadói a szolgalelkek, a nagybirtokosok uszályhordozói, majd a hirtelen beérkezett divatos irók, kritikusok, akik állandóan belédöfnek. Az ő legyalázására kezdődött az a förmedvényirodalom, ami később Ady legyalázásában, kicsúfolásában tombolta ki magát. A támadások csak siettették fejlődését s vissza-visszavág támadóira. Megvetésem és utálatomnak Hitvány tárgya, ember a neved! A természet söpredéke vagy te S nem király a természet felett. A teremtés legutolsó napján Alkotott az isten tégedet, Kifáradt már akkor a munkában S igy jelessé nem teremthetett. A verset ezzel végzi: Azt hiszed, hogy tettben és írásban Engem aggódások férge rág És szorongva kérdezem magamban Mit fog erre szólni a világ? Hidd ha jónak látod: ámde tudd meg, Én nem függök tőled semmiben, Amily utat választott magának Lelkem rajta egyenest megyen. És ha tetszik engem fölemelnek, Ám emelj föl, mint bálványodat; Ha felültetsz fejed tetejére, Majd kirúgom szolgafogadat. Helyzete, hogy tollát nem hajlandó áruba bocsájtani, kétségbeejtő. Megélhetési lehetősége nincs, nyomora elöl megint szüleihez menekszik Szalkszentmártonba. A korcsmában egy szobában alszik az öregekkel, nappal az ivóban írja verseit. De minél nagyobb nyomora és megaláztatása, annál inkább vonzza az emberi közösség világa. A hazaszeretet nála a népszeretet és senki nála jobban nem hitt a francia forradalom eszméiben. A szabadság a legfőbb ideálja, verseiben ez állandóan visszatér. Szabadság, szerelem E kettő kell nekem. Szerelmemért feláldozom életemet, Szabadságért feláldozom szerelmemet. De ő minden ember szabadságát zengi, minden ember, minden nép rabságának a végét: Majd ha minden rabszolga nép Jármát megunva, sikra lép Pirosló arccal és piros zászlókkal És a zászlókon eme szent jelszóval: Világszabadság! És ezt elharsogják, Elharsogják Kelettől Nyugatig S a zsarnokság vélük megütközik; *• Ott essem el én A harc mezején ... Ott folyjon ki a vér Ifjú szivemből. A magyar szellem történetének legragyogóbb esztendeje, az 1847-ik év nagy irodalmi fellendülése előzte meg a 48-as forradalom kitörését, ami belekapcsolódott a nyugateuropai fölkelésekbe. Január 6-ikán forradalom tör ki Messinában, 27-kén Nápolyban. Petőfi lelkében van az első visszhang: Halvány narancs helyett a déli fák Piros vérrózsákkal lesznek tele — A te dicső szent katonáik ők, Segítsd őket, Szabadság istene! Feb. 24-ikén Párisban tör ki a forradalom, ez már társadalmi jellegű és Louis Blanc szocialista jelszavai és a vörös zászló vezeti a párisiakat. Elűzték a királyt és kikiáltották a köztársaságot. A pesti “Ellenzéki kör” március 19- ikére banketten akarta megünnepelni a párisi forradalom kitörését. Ott Írták volna alá a 12 pontot “Mit kíván a magyar nemzet?” De 14-ikén Klauzál úgy döntött, hogy ezt előbb országszerte körözik és 100.000 aláírót fognak gyűjteni. Este jön a hir a Pillvaxba: Bécsben kiütött a forradalom, Metternichet elűzték és a nép fegyverkezik. Klauzált kinevetik, amikor csillapítani akarja a kedélyeket. Petőfi és Vasváry elhatározzák, hogy másnap, Március 15-én tüntetést rendeznek a Muzeum előtt. Másnap állandóan szemzett az eső és elmosta a muzeum közelében lévő országos vásárt, amire tízezrével tódultak fel a környék parasztjai. A vásárosok
