Tárogató, 1946-1947 (9. évfolyam, 7-10. szám)
1947-02-01 / 8. szám
8 TÁROGATÓ romlott cári hivatalnoksággal (chinowniki) s helyettesítette egy uj fajta “szovjet államhivatalnokkal” (sovetzkie sluzhshchie). Kelet Európa “uj demokráciái”, amelyek a múltban ugyancsak szenvedtek a túltengő bürokratáktól, minden tisztogatás ellenére is megtartottak sok magasrangu tisztviselőt, olyant, aki a régi rendszert szolgálta, sőt még akkor is, ha a németek alatt szolgáltak, föltéve, hogy eléggé szolgalelküek voltak arra, hogy másodszor is köpönyeget forgassanak. A kommunista pártok az állandó hadjáratukban arra nézve, hogy uj tagokat és front- támogatókat szerezzen^ szívesen láttak minden u.n. “megtérő bűnöst”, akár román vasgárdista pénzelőket, hatalmas cseh magán-vállalatok vezetőit, a quisling Pavlevics horvát “Ustashi”-jának a parancsnokait, akár politikusokat és újságírókat, akik Pilsudsky marsai és Beck ezredes uralmát támogatták Lengyelországban. Ilyen emberek és más hasonló fajtájuak vannak abban az emberi anyagban, amely arra van hivatva, hogy a keleti blokk némelyikében a tömeges államosítás (nacionalizálás) politikáját végezze. Bizonyos más országokra ellenben alkalmazhatjuk azt a kifejezést, amelyet egy Kelet Európából jövő hivatalos személy mondott, mikor Londonban volt kormány-kiküldetésben: “Mi nem államosíthatunk, mert a mi tisztviselőink nagyon korruptak.” Bár nélkülözik az Októberi Forradalom nagyságát és a fitatal szovjet állam lelkes szellemét, a “fiatal demokráciák” alkalmazták azokat a brutalitásokat és kínzásokat, amelyek Oroszországban egy egyedülálló korszakos esemény melléktermékei voltak. Kelet Európa népei, akiknek az emberi méltósága szenvedett az orosz cárok uralma alatt, az ottomán birodalom szultánjainak uralma alatt, a saját kis kényuraik és királyi diktátoraik zsarnoksága miatt, a nácik által való letipratás miatt, még nem találták meg a történetük sötétségéből kivezető utat. Sok jó és építő szándék van eltemetve a hatalomért való éhségben, amelyet a frontok mutatnak és sok idealisztikus törekvés egy jobb világ megteremtésére a frontokon belül. Azonban ezek a törekvések nem vezethetnek szocializI , musra, mert olyan eszmékkel vannak átfonva, amelyek a szocializmusnak pont az ellenkezőjét jelentik. Az igazi szocializmus az összes népek számára való szocializmus. Sohase lehet azt össaekötni a “Nagyobb Bulgária”, “Nagyobb Jugoszlávia”, “az Oderáig érő lengyel állam” vagy nemzeti kisebbségek nélküli “szláv Csehszlovákia” romantikus faji vagy nacionalisztikus fogalmával. A részben kikényszeritett, részben önkéntes egyoldalú előnybe részesítése Oroszországnak a kis kelet-európai államok részéről, sajnálatra méltó, de nem azért, mert Oroszországot hatalmasabbá és a Nyugatot kevésbé befolyásossá teszi a Balkánon és a Duna medencében, hanem azért, mert ezeknek az országoknak szükségük van a Nyugattal való emberségessé tevő kapcsolatra. Ezeknek az országoknak, amelyekben a rendőruralmaknak mélyengyökerező hagyományai vannak, amelyekben a türelem ritka és az emberi élet olcsó, az erkölcsi felgyógyulásukhoz szükségük van olyan mintákra, amelyek nem fogják megerősíteni őket az emberi jogaiktól és egyéni szabadságuktól való megtagadtatásukban a totális vagy félig totális államok javára. Kelet Európa népei a hosszú szenvedéseikkel kiérdemelték azt a jogot, hogy megszabadítsák őket a félelem rémétől és főleg azt a jogot, hogyffélelem nélkül tekinthessenek úgy Kelet mint Nyugat felé. Csak ha úgy a nyugati mint keleti befolyások egyformán jelen vannak náluk, lehetnek ők tényleg függetlenek anélkül, hogy akár egy oroszellenes, akar egy nyugat-elenes “biztonsági övhöz” (cordon sanitaire) tartozzanak. (Ez a cikk a The Left News 1946. októberi számában jelent meg s onnan fordítottuk le Victor Gollancz kiadó ur szives engedélyével.) IMÁDSÁG. “Ó, Urunk, Istenünk, aki megadtad a szolgáidnak, hogy valami nagy feladatba fogjunk, add meg azt is, hogy ráeszméljünk arra, hogy annak nem a megkezdése, hanem a foytatása mindaddig, amig teljesen befejeződik, az, ami igazi dicsőséget nyújt”. Sir Francis Drake (admirális, 1540- 1596) imádsága, mikor Cadiz kikötőjébe hajózott. ^
