Tárogató, 1945-1946 (8. évfolyam, 1-7. szám)
1946-01-01 / 7. szám
1 T A R O G A TÓ 7 szeretőjét, Vetsera bárónőt egy orgia folyamán meggyilkolták a mayerlingi vadászkastélyban. Mivel az ügyet eltussolták, a fantáziának sok tere nyilt a találgatásra. Végül a közvélemény úgy találta, hogy legjobb romantikus szint adni az egésznek s elhitette magával, hogy kettős öngyilkosságról volt szó két reménytelen szerelmes esetében. Nekem teljesen megbízható információm volt arra nézve, hogy Rudolf feje össze volt zúzva és gipsszel volt kitömve. A ravatalon olyan megasan feküdt, hogy senki se láthatta. De persze ő is bekerült a kapucinusok kriptájába és a kriptában levő koporsók kulcsa a házfőnök kezében volt. Az előkelő rokonság akármelyik tagjának csak egy szót kellett szólnia s a házfőnök kinyitotta a koporsót. Ez meg is történt, talán nem is egyszer, mig a kulcsokat az udvartartás be nem szedte a kapucinusoktól. Én a bécsi egyetemi tanulmányaim idején a kapucinusok kolostorában laktam s igy nyertem az információmat arról, hogv Rudolfot pezsgős üveggel verték agyon. Ezt a MAGYAR KALENDÁRINM- ba évekkel ezelőtt meg is Írtam. Most ennek a híradásnak nem remélt megerősítése jön Norvégiából. Ez év májusában meghalt Kristiansandben a 93 éves Hugo Köhler lithografus. Ez az ember nem volt más, mint az Orth János néven ismert Johann Salvator főherceg, aki nem tűnt el a tengeren, hanem álnév alatt Norvégiában élt. Az iratai közt megtalálták a mayerlingi tragédia leírását s ez megerősíti azt, amit én a kapucinusoktól hallottam: Rudolfot az orgia közepette Vetsera bárónő ölte meg pezsgős palackkal, mire Rudolf egyik embere a bárónőt lőtte agyon. BOGARAK. Bogarak mindenütt vannak: ott ülnek — legtöbbször esetlenül — a virágokon, kövek alól futnak elő, amelyeknek régen agyon kellett volna őket nyomni, a moszatokon botorkálnak, a tóba ugranak, a kerten bokormagasságban átzümmögnek, az ásó hozza őket napfényre és ott gubbasztanak a tornyok tetőzete alatt, mintha sohase hallottak volna a fűben való alacsonyabb életről. De mégis élményt, parányi emlékezetességet jelent az, mikor egyikőjükkel találkozunk, akár a pincebogarak közé tartozzék, akát a temetőbogarak közé, amelyek bogárszokással ellentétben közösségben élnek. Pontosan véve mindig csak egy más bogárról van szó. A bogarak népe remetékből, különcökből és magányosokból áll, kalandos lovagokból és elhagyatott csavargókból. A mindig más bogár vagy gyerekhüvelyk nagyságú sötéten csillogó páncélzattal és tekintélyes fogókkal; vagy kavics-átmérőjű, könnyebb felszereléssel, csápokkal, amelyek tulhidalják; vagy lencse-kicsinységü, kecses paizs-kupola alatt. Egyszer nagyon harcias benyomást kelt, máskor nagyon tudósat, de legtöbbször ez a két tulajdonság olyan harmonikusan egyesül benne, hogy a harcias tudóssal épugy összehasonlíthatnánk, mint a gondolkozó harcossal. A vasas Don Quijote, a markos Bonifác, a bölcs Bőrharisnya lehetnének a pátronusai. Mikor ül, gondolkozik, nagy összeszedettségben a páncélja alatt; mikor botorkál, azt olyan lény fontos és céltudatos buzgalmával teszi, aki nagyon is tisztában van a nagy ügyével; mikor zümmögve röpül vagy valami merész kedv erői hordozzák, vagy — ellenkezőleg — a szárnyait csak egy határozott másik pont felé való elmaradhatatlan gyors utazás céljaira használja, mint a professzor, aki egy megfigyelés kedvéért egyik csillagvizsgálóból a másikba repül, bár legszívesebben gyalog menne. Lakása nincs, mindenét — a bölcseségét —- magával hordja s kalandokban és elmélkedésekben próbálja ki. Mikor látjuk, kicsikké szeretnénk válni, hogy beszélgethetnénk vele s rábízhatnánk magunkat a füszárak és mohok, levelek, fahéjak és kövek birodalmában. Derék Mentornak bizonyulna, olyannak, aki jártas minden fogásban és a titkos utakat ismeri, mint valami trapper, aki ismeri a mezei ábécés könyvet, és akinek a jóindulatú tréfáit és komikus igyekezetét nem unnánk meg. De persze nem volna szabad a hátára esnie, mert akkor jönnének a hangyák, rá se hederitve a levegőben evező lábaira s kiennék az életet a páncéljából és a szél a szépen kitisztított házat a levelekkel együtt elfujná, mig aztán az őz lába alatt pozdorjává nem foszlana. (H.v. Cube kis könyvéből). BÉLYEGEK. Az Európából visszatért katonák tarsolya tele van bélyegekkel. Ennek hatása van a bélyegkereskedelemre, mert némely kereskedők szerencsés vételt csinálnak s nagy tömegben vesznek meg olcsón bizonyos fajta bélyegeket s annak az árát leszorítják a piacon. A másik kereskedő, aki drágábban vásárolt, kénytelen a saját árait is leszorítani s igy megtörténik, amint hogy tényleg megtörtént, hogy ráfizet
