Tárogató, 1945-1946 (8. évfolyam, 1-7. szám)
1946-01-01 / 7. szám
TÄROGATO HAVI FOLYÓIRAT A KANADAI MAGYAROK OKULÁSARA ES SZÓRAKOZTATÁSÁRA SZERKESZTI: DR.CZAKQ AMBRO Nyolcadik évfolyam * 7. szám * 1946. január. ÚJÉV. Ne átitassuk magunkat:az élet nem könnyű feladat. Az életellenes erők száma és hatalma nagy. Segítségre van szükségünk. Az életünket meg kell védenünk az összeomlás ellen. Vannak sokan, akik külső, önmagukon kivüleső, még pontosabban: a lelkükönkivül eső támasztékokat keresnek. Ilyen van sok, mint a jó hivatal, pénz, örökség, jó házasság, egészség, jó kereset — és még mások. Csak az a baj, hogy ezeket a külső támasztékokat mind leverheti a vihar. A pénzt elfujja egy infláció, vagy a bankunk csődbe jut; a hivatalunkból kitúrhatnak bennünket a versenytársaink; a gyárból kilökethet bennünket a munkanélküliség; lehet, hogy a házasság jó, de a házastársunk meghalhat: vagv olyan, hogy tűrhetetlen az együttélés és a házasság felbomolhat; az egészség tényleg nagy kincs, de a fennmaradása bizonytalan; vannak emberek, akik sohase betegek, akik az orvost csak hirből ismerik s egyszer csak jöhet egy járvány, amely egész életükre megnyomoríthatja őket. Nem mondom én, hogy mindez igy történik; nem igaz az, hogy a pénz mindig elvesz, hogy a hivatalunkból kitúrnak s tudunk — hála Istennek — rengeteg házasságot, amely késő öregkorig meglehetős boldog együttérzésben folyt le, s tudunk emberekről, nem is egyről, akik egész életükben kitűnő egészégnek örvendhettek s az egészségüket jól használva elég jól megúszták más tekintetben is az életet. De minden pesszimizmust gondosan elkerülve is, fennmarad az az egy bizonyosság, hogy minden külső élet-támaszték bizonytalan, megbizhatatlan. így az okosság azt tanácsolja, hogy benső támaszték után nézzünk, azaz erős lélekre tegyünk szert. Mi adja meg tehát a lélek erejét? Azt gondolhatná valaki, hogy a tudás. A tudás, a kultúra, rendkívül fontosak s nemcsak sok veszedelemtől megóvnak, hanem sok vigasztalást is nyújtanak. Csak épen hogy az élet összeomlását meg nem akadályozhatják. Ennek igy kell lenni, mert senkit a tudása még meg nem mentett az öngyilkosságtól. Talán a jó modor, az érzelmi életünk nemessége és előkelsége ad erőt? Kétségtelenül ad valami erőt, amennyiben barátokat szerezhetünk magunknak, akikhez a sötétség napjaiban fordulhatunk. De itt az a baj, hogy akik barátaink voltak addig, amig jól ment a sorunk, nem biztos, hogy barátaink maradnak akkor is, amikor a sors ellenünk fordul. Ideigóráig talán támogatnak bennünket, de aztán jön a régi és jól bevált kifogás, hogy “barátom, te megérted, hogy nekem sok kötelezettségem van, hogy családom van, hogy roppant szeretnék továbbra is a szolgálatodra lenni, de fizikailag lehetetlen stb.”, ami véletlenül persze igaz is lehet. Nem, se a tudás, se az érzés kultúrája nem adja meg azt a lelki erőt, amire szükségünk van, hogy a viharok idején megálljuk a helyünket. Az igazi viharok idején, amelyek teljes összeomlással fenyegetnek bennünket. Mint a munkanélküliség idején, amely nem hetekig, hanem évekig tart s nem gazdasági válság okozza, hanem az, hogy megrágalmaztak bennünket, hogy ennélfogva senkinek se kellünk s nem tudjuk az igazunkat, s az ártatlanságunkat bebizonyítani. Mit csináljunk ilyenkor? Mit csináljunk olyankor, mikor kölcsönvett pénzen éveken át kísérleteztünk valami találmányon s mikor a pénz elfogyott, valaki más jön ki a találmánnyal s nekünk csak elveszte
