Tárogató, 1945-1946 (8. évfolyam, 1-7. szám)

1945-07-01 / 1-2. szám

6

T Á R 0 G A TÓ

TÁROGATÓ

A Canadian Magyar Monthly Edited by A. CZAKÓ, Ph.D.

423 ueen St. W., Toronto, 2, Ont., Canada Published by Tthe United Church of Canada

Printed by

THE CHRISTIAN PRESS, LIMITED 672 Arlington St., Winnipeg, Man., Canada

Entered at Winnipeg Post Office as second class matter.

zás előtt állanak, csak mézet és virágport kapnak, amely a telep meghatározott spájzaiban használatra készen áll. Csak érte kell menni s a lárvának odaadni.

További 3 nap múlva a munkásméh a mézcipelést a közvetlenül megelőző fiatalabb csoportnak adja át s áttér a “fiatalabb” lárvaivadék táplálására. A fiatal lárvák még nem kapnak mézet, hanem egy meghatározott tápláló nedvvel látják el őket, amelyet a gondviselőik a saját nyálka mirigyeikben állítanak elő. A fiatal méh most tehát “szoptatós dajkává” vált. Ebben az állásában megmarad vagy a tizenkettedik életnapjáig.

Az egész idő alatt a munkásnő sohase hagyta el a telepet. Ez most megváltozik. Mert most, ha az idő elég csábitó, időnként a repülőlyukon kimerészkedik. Mindezek a kirándulások rövidek. Csak arra szolgálnak, hogy az állat megismerje a kas közvetlen környeze-, tét és annak a térben való helyzetét. Egyidejűleg kilép az ivadék- gondozók társadalmi csoportjából s az “épitő-méhekhez tér át. A hasán levő viaszmirigyek annyira kifejlődtek, hogy a viasz vékony lemezkék formájában előbukkan. A méh ezt a lábaival leszedi, a szájába veszi és sejtépitésre használja. Ha a szükség úgy kivánja, a sérült helyek javítására is alkalmazza. A fölöslegből uj sejtek épülnek.

Az építőtevékenység ideje alatt ennek a korcsoportnak a méhei más feladatokat is elvégezhetnek. A repülőnyilásnál várják a hazatérő gyűjtőket, leszedik róluk a mézet s azt az élelemcellákba viszik, amelyeket már ejőbb erre előkészitettek. A munkások ellenben azonnal visszatérnek a rétre. Ennek a korosztálynak más méhei azoknál a celláknál foglalnak helyet, amelyeknél a virágporgyüjtők a virágporaiktól szabadítják meg magukat. Átveszik a parányi virágporszemeket, megnyálazzák s benyomkodják a sejtekbe. Ha ezeket a sürgős munkákat nem kell elvégezni,

akkor a szabadba mennek és ott folytatják a földrajzi tanulmányaikat.

A benső szolgálatnak ez a második korszaka minden munkásnőnél a tizenkettedik napjától kezdve vagy a tizennyolcadik napjáig tart.

És most a 18.-tól a 20.-ik életnapig a méhből “védőrehdőr“ lesz. Persze már azelőtt is kész volt arra, hogy a fulánkját kihúzza, ha veszedelem fenyegette. De most a közösség biztonságát védi. Most, mikor a méhnek a viaszmirigyei kiapadtak, a repülőlyuk közelében tartózkodik. Ami bejön vagy kimegy, azt ellen őrzi, s jaj annak az idegennek, akit a tapasztalatlansága vezet oda vagy akit a zsákmány látványa késztet betörésre. Az őrök könyörtelenül rárohannak s ha hirtelen kereket nem old, a riadójuk hamajosan uj védőosztagot hiv oda belülről. Még áz embert is megtámadják az őrök, ha nagyon közelmegy a kas nyílásához, ellenben a munkásnők akár rá se hederitenek. A méh a méhhivatás ranglétráján most annyira előrejutott, hogy házi munkákkal nem kell többé törődnie. Most vagy húsznapos s ez azt jelenti, hogy a “gyüjtőméhek” csoportjába lép át. A kivülfekviő világ válik a céljává s utazás a hivatása.

Ez az uj élet a meg nem kötöttségé, de egyszersmind az uj felelősségeké. Bár a kísérletek azt mutatták, hogy a gyüjtőméh visszatérhet benső szolgálatra, ha a kisérletező által létesitett mesterséges helyzet úgy kivánja, a természetben olyan bőséges az utánpótlás, hogy a gyüjtőméh rendszerint ép oly kevéssé, tér vissza benső munkára, mint a bankigazgató irodai kifutó fiúnak.

A külső szolgálat csábításai tényleg olyan nagyok a méhre nézve, hogy csuda volna, ha nem tartana ki azon a rangfokozaton, amelyet végre elért. Most használhatja a szárnyait' s létéből a legtöbb élvezetet merítheti, mert minden szabadba való kiröpülés sokkal nagyobb mértékben veszi igénybe a személyes képességeit, mint a kasban való élet. Minden utazás felfedező ut, s minden felfedezett bőséges mézterület olyan sikert jelent, amelyet a gyüjtőnő a hazatértekor meghatározott körtáncokkal jelent be, amelynek a nyelvét mindnyájan megértik. Mert most valamennyien a rétre özönlenek s ott keresik azt az illatot, amelyet a táncosnő a szőrkabátján hozott haza. így történik aztán, hogy a virágzó rétet, amelyre először csak egy méh bukkant rá, rövidesen egész sereg borítja be, ahogy az a lóherével is történt ezen a reggelen.

Negyven napos korukban a munkásméhek öregek és elhasználtak s lefeküsznek, hogy