Tárogató, 1945-1946 (8. évfolyam, 1-7. szám)

1945-07-01 / 1-2. szám

4

T A R 0 G A TÓ

MacDONALD, J. E. H.:— Mist Phantasy

—Courtesy of The Art Gallery of Toronto.

zetiségi kérdés megoldása volt a nemzeti autonómiák rendszerével és azoknak magasabb egységben való összefoglalásával. Alig képzelhető el, hogy ezt a politikát ellenezzék a velük kooperáló népek belső életében. Egyes román és jugoszláv kezdeményezések ezen a téren rendkívül biztatók. Oroszország nem folytathat divide et impera politikát egész rendszere igazi lényegének feláldozása nélkül.

6) Ezekben az uj gazdasági és politikai keretekben a vallás “ópium szerepe” megszűnnék. Ellenkezőleg az a népies energiák alátámasztója lehet, mint ez már a nyugati demokráciákban számos esetben megtörtént.

7) Magyarországnak nagy érdeke lesz, hogy a különböző federációk és regionális együttműködések felett mind átfogóbaan és hatékonyabban keljen életre — a mi ma csak egy vértelen elképzelés — az Egyesült Nemzetek eszméje és szervezete.

Végül — s ez mindennél fontosabb — a magyar demokrácia el sem képzelhető egy erkölcsi öntudat megalapozása nélkül. Magyarország erkölcsileg beteg és züllött ország volt nemcsak Horthy és ellenforradalma óta, hanem a 48-as nagy nemzedék eltávozása óta.

Ez a jelenség nemcsak magyar volt, de szinte általános európai, mely talán a legszömyübb formában Franciaországban jelentkezett. A szellemi munka, mely századokon át becsületbeli hivatás volt, üzletes tevékenységgé vált. Ezt a kórt a jeles francia Gondolkodó, Julien Benda találóan nevezte el az írástudók árulásának. Senki sem hitt többé alapvető értékekben, hanem egy sekély materialista relativizmus által elbóditva, kiki csak boldogulni, élvezni akart, pénzt és befolyást hajszolva. Legtöbben a hatalmasokat szolgálták, lett légyen az király, diktátor, plutokrata vagy organizált tömeg.

Ez a szellem a magyar krízisnek is legmélyebb oka volt, a mint ezt a szörnyű összeomlásnak Bajcsy-Zsilinszky mellett leghősibb alakja, Zsolt Béla oly megrázóan mutatta ki az Embernek irt cikkeiben. A szerencsétlen országnak nemcsak a politikája és a gazdasága volt korrupt, hanem a szellemi munkásoknak sem volt gerince: cinikusan dőltek be minden befolyásos áramlahtak. Az Akadémia, az Otthon, a Fészek és a kávéházi irodalmi asztalok levegője épp oly rtyomasztó volt, mint az osztályparlamenté