Tárogató, 1945-1946 (8. évfolyam, 1-7. szám)

1945-09-01 / 3. szám

Attila ha fejünkre nő?

nem marad itt helyén egy kő, sem egy fő.

Senki felé sem bólint, bennünk kiakolbólint.

ő nem szerény.

Ősi erény:

Küzdelem a vallása.

Hogy ez igy lesz!....

Bármelyikünk meglássa.

*

Burkolt célzást, Roff király megérti,

S kitől trónját s éltét úgy is félti,

Úgy tűnik fel, majd, mint egy kegy:

... Csere-túsznak Romába megy. .!

Hol korcsosulhat tes'ileg,

Vagy elzüllik, majd lelkileg. Hősvilágnak, hunkirálynak, soh’ sem válik tisztére.

*

Attilát igy menesztették, lábuk alól jól eltették.

S nem gondoltak arra, hogy egy ifjú karja,

Szivében, ha nem fészkel félsz, kardot keres, küzdésért él.

*

V.

Fővezerék Tanácsa, építője, meg ácsa, a hunsorsnak.

Ünneplőjük felöltik,

király sátrát megtöltik, sorakoznak.

Kiválasztott s tiszteli nép, aki külömb, előbre lép,

(Continuation from page 12)

Hangjuk megint.

Kiváltságos legfőbb heten, helyezkednek kereveten, rangjuk szerint.

*

Szent Pápa küldötti, uj-eszmék hirnöki,

A király vendégei.

Első helyre sorakoznak,

egymásközt nem tanakodnak, Jelenlétük, méltóságot sugároz.

Közöttük egy harcos, nem római arcos,

Vezéri rangban díszéig.

Eszmét személyesít,

Rómát hHvettetsit,

Aetius névre figyel.

*

Jön a kerál!.. .Csituljon kend!... Érkezőre figyel a csend.

Fenség módra, lép a trónra.

“Ki-ki állja meg helyét, igya barátság kelyhét.”

F'elség szólja.

Vendégeit köszönti.

Boros kelyhét,

Egészségre, megértésre, ősszokásként,

Fenékig kiüríti.

Vezérrangon, felsőbb hangon, király indít szócserét.

Ki áll tetőn, szótemelőn, ha teheti a szerét,

Közbeszólás, fajmegóvás,

(s nem megrovás) teszi ismertté nevét.

(Folytatjuk.)