Tárogató, 1945-1946 (8. évfolyam, 1-7. szám)

1945-09-01 / 3. szám

TÁROGATÓ

11

életútját,

Pár szóval egyenegetem.

Történelem ostorol,

sötét hullám ostromol.

Kezéből kihullott a kard, magyar alatt, szakad a part.

Sápadt kétség, rossz kovász.

Tehetetlen földre hűli jón?

magszakadtan, most elmúljon?

Történelemből tanuljon!

tanultság a Sors-kovács.

Szép Délibáb élő éle,

A magyarság tükör-képe.

Gyerek-évem, újra élem.

Szép emlékem,

Most szavakra fordítom.

Pásztor-tüznél regős-ének,

Szólt a napnak, szólt az éjnek.

Regőős-ének székiben, monda-mondás képiben, kifejleszti, elterjeszti,

Hősi történelmünket.

Csendes tenger partján, lábam nem lóbáztam,

Attila életét, versekbe nótáztam.

Hősi alakjaim, szócifrán mintáztam,

Írott szavak során, papírra tintáztam.

III.

Attila kerálnak a sora megesett, a sorja, igy esett:

Ha mar Hun volt, nőtt ahun volt.

*

Bendegúz hunkirály ravatalon, sírját környezi, holtát könnyezi,

gyászos sokadalom.

Egy koboz lép elő, érti jól az aktust, méltató beszédéhez, búcsúzó énekéhez,

Gyásszal bevont dobján, veri ki a taktust.

Huntáltos vallásos szokása.

Bár könny ül szemében,

Vég-bucsuzó beszédben, hősi halott érdemét,

a múltból kiássa.

Magasra emeli,

a hőst, úgy szemeli,

Mint a nemzet virágát.

Ki éltét áldozta,

honért adakozta,

Az élete világát.

T áltos-koboz-igric-regősök, énekes hegedősök.

Emlegetik tettét, dicsérik érdemét, sirató énekükben.

*

Tárnok-völgyi csatatér,

sok hunszivben hült a vér.

Keve vezér, Béla, Kadosa, mind éltével áldoza.

Futó ellen nyomában, hadakozók sorában,

Bendegúz király elől.

Római had szóródott,

góthok sora oldódott,

Macrinus vezér kidől.

Detre király rabul esett,

szászok földje vele veszett, most szolgál, mint rabkirály.

Fajunk hírét s javát őrzőn,

Bendegúz lett, győztes győző, érdeme halhatatlan.

Mig a csorbát köszörülte,

Erejét túlfeszítette,

a halál csalhatatlan.

Összegyűltünk temetésre,

Érdeme legyen bevésve, érdemes Hun szivébe.

Utoljára, hogy láthassa,

Képét szivébe zárhassa, azért van, most kitéve.

*

Királyi pompával, Bendeguzt temették, Legott öccsét Roffot, Hun-trónra emelték.

*

Búcsúztató koboz dala,

alighogy elhangzott,

Mátra bükkös hegyoldala, énekről viszhangzott: