Tárogató, 1945-1946 (8. évfolyam, 1-7. szám)
1945-09-01 / 3. szám
TÁROGATÓ 9 az Athenaeum Court szállodába. A szobájában remekeltünk a rejtett mikrofonokkal és megcsapolt telefonvezetékekkel. Elláttuk nagy csomó itallal és nőkkel-persze a mieinkkel. De ez nem volt mniden, amit a számára tettünk. Abban az időben csak vagy három nehéz üteg volt Londonban a légi támadás elhárítására. Az egyiket a Green Parkba vittük, egyenesen szemben a szállodával. Az üteg rendeletet kapott, hogy szakadatlanul tüzeljen, amilyen gyorsan csak tud, minden egyes légi támadás esetén tekintet nélkül arra, hogy mérföldekre mutatkozott-e repülőgép vagy se. Szentisten, micsoda veszekedett lármát csaptak ezek! Mivel minden éjjel volt legalább egy légi támadás, a mi kémünk majdnem minden idejét a föld alatt töltötte s a lárma meggyőzte arról, hogy London el volt árasztva légi támadást elhárító ütegekkel. Hagytuk, hogy hadd vizsgálja meg az ütegetpompás 3 hüvelykes szerelvény volt — s még egy pár cserkészt is előállítottunk erre az alkalomra. Aztán kivittük Windsorba, hogy még több cserkészt lásson. Teljes véletlennek látszott, de persze nem az volt, hogy az első teljesen felszerelt hadseregünk és az összes tankjeink ott voltak összegyűjtve. Finom, marcona kinézésű emberek voltak, az őrség tagjai. Mi aat mondtuk, hogy ez egy kis haderő, amelyet nélkülözni lehetett a sziget védelméből s igy szertartásos testőrségnek használtuk a királyi család számára. Láttuk, hogy mennyire meg volt lepődve, de lenyelte az egészet. Aztán kivittük egy tengeri kikötőbe, ahol minden összeszedhető hadihajót összegyűjtöttünk. Finoman tudtára adtuk, hogy a honvédelmi haditengerészet titkos felnövesztése képesített bennünket arra, hogy ezeket a hajókat egyetlen kikötő védelmére használjuk fel. A szemei egy kissé kidülledtek, de végül is ott volt előtte s neki hinnie kellett, amit látott. Mutattunk neki cserkészeket is. Ekkor már kezdte unni a cserkészeket s untuk mi is, de hát az része volt a cselszövésnek s igy mindkettőnknek végig kellett csinálni. A szini rendezésünk legnagyobb diadalát akkor értük el, mikor vagy két héttel később Skóciába kisértük el. Abban az időben a légi erőnk ugyancsak vékony volt; csak pár Hurricane-ünk s még kevesebb Spitfire unk volt. De azért az utunkon egyik Spitfire osztag a másikat követte. Az eget mintegy elborították a repülőink. Ő persze azt nem tudhatta, hogy ugyanazzal az osztaggal találkoztunk az egész vonalon, amely eltűnt a szemünk elől s aztán újra felmerült a Legkülönbözőbb irányokból. A skóciai hadgyakorlatokon ugyanazt az őrség-sereget és ugyanazokat a tank-eket mutattuk meg neki, amelyeket már Windsor közelében látott. Attól tartottam, hogy az őrség némely emberét felismerheti, de nem ismerte fel. Megmagyaráztuk neki, hogy ez csak egy kis, rosszul felszerelt haderő volt, amely hivatva van csatlakozni a többiekhez, amelyek nagy területeken képeztetnek ki. Igen, volt egy pár cserkész is a közelünkben. Mikor Londonba visszatértünk, a Spitfire-ek százaival találkoztunk. Ha nem tudtam volna, hogy mi ment végbe, még én magam is bedültem volna. Hamarosan aztán elhagyott bennünket. Később láttam a reportjának némely részletét — ne kérdezze, hogy hogyan, mert az titok. Az okirat egyenesen elképpesztő volt. Azt. mondta, hogy az egész Anglia felfegyverzett tábor volt. Minden hir az állítólagos gyengeségéről csak egy ravasz ellenség ámítása volt, hogy rábirja Németországot az elkerülhetetlenül végveszedelmet jelentő betörésre. Ő mindent a saját szemével látott s Berlinben nagy fontosságot tulajdonítottak a jelentésének. Gyakran eszembe jutott, hogy vájjon mi történt vele azután. Valószínűleg nyugalomba vonult félfizetéssel. Kár, mert egész elfogadható ember volt. Mi szerettük és gondoskodtunk róla. De fogadok, hogy a mi kedvenc kémünk még mindig a cserkészekről álmodik; engem tényleg még mindig kisértenek * A kutyák áldozata. Május közepe felé Miamiban, Floridában, kutyák megtámadtak egy asszonyt s széttépték. Az asszony neve Mrs. Doretta Zinke; 39 éves volt s egy rooming houseban lakott; a kenyerét azzal kereste, hogy padlót súrolt egy gyárban. Idáig a történet sajnálatraméltó, de nem szenzációs. Azzá teszi az asszony személye. Mrs. Zinke egyetemet végzett nő, aki etimológiával (népismé-nek nevezik az ethnologiát rossz magyarsággal) foglalkozott. 1936-ban repülőgépet bérelt és egy pilótát fogadott fel, hogy egy tízezer mérföldes utón tanulmányozza Alaska primitiv népeit; az utána való években Samoa és Fiji bennszülöttei közt élt, majd 1941-ben Ausztrália bennszülöttei közt. A tanulmányairól előadásokat tartott és köny
