Tárogató, 1945-1946 (8. évfolyam, 1-7. szám)

1945-09-01 / 3. szám

T Á R O G A TÓ 7 fel titkolt dolgairól, a másik ellenben azzal volt megbízva, hogy olyan tudósításokat ter­jesszen az ellenség köreiben, amelyek ott zavart okoznak. Most, hogy a háború befe­jeződött, érdekes tudósítást adtak le ennek a két csoportnak a működéséről. Kisült, hogy nem voltak koordinálva, az egyik nem tudott a másikról, s ennélfogva a beérkező titkos hírek igen sokszor azok voltak, amelyeket mi magunk terjesztettünk: a saját propaganda­­híreinket tények gyanánt kaptuk vissza. — Sokkal nagyobb sikere volt azonban az Egyesült Államoknak egy másik esetben. Egy svéd üzletemberről van szó, Eric Siegfried Ericson-ról, akit Amerikában a fekete listára tettek az ellenséggel való kooperálása miatt. Ez az Ericson Amerikában nevelkedett, a Cornell egyetemet végezte el, annál nagyobb megbélyegzés volt a Szövetségesek barátai szemében, hogy ime ez az ember eladta ma­gát a náciknak. Svédországban bojkottálták és megvetették. Szegény Ericsonnak nem maradt más hátra, mint a nácikkal szövetkez­nie s rábírni azokat arra, hogy alakítsanak egy svéd-német szervezetet szintetikus gazolin behozatalára Németországból. Ez sikerült is neki s a németek belementek abba, hogy 5 millió dolláros tőkével felállítsák a svédországi telepet. Ilyenformán Ericson nagyon fontos ember lett a nácik szemében s maga Himmler vette pártfogásába, aki olyan útlevelet adott neki, amely arra képesítette, hogy minden uj német gazolin gyárat azonnal megtekinthes­­sen-amit Ericson meg is tett. De amikor az ilyen útjairól hazatért, a Szövetségesek bizal­mi emberei már várták és átvették az abszo­lúte megbízható tudósítását a német gazolin termelésről. Mert Ericson kezdettől fogva a mi kémünk volt s a fekete listára csak azért került hogy a németek bizalmát megnyerhesse. Már jön is Amerikába amerikai gazolin im­portálására Svédországba. * Humor és háború. Az amerikai humor valami egészen sajátos. Éveken át napról napra van az újságban egy komikus részlet ugyanazokkal a szereplőkkel, akikkel az olvasóközönség megbarátkozik s akiknek mniden mozdultát figyelemmel kiséri. Ezek a szereplők karakterek s akármit tesz­nek, a karakterüknek megfelelően cseleksze­nek. Némelyikük olyan közkedvelt, hogy az ország legkülönbözőbb újságjai hozzák s en­nélfogva ismeretesek minden városban és min­den faluban. Pl. O’Malley annyira bennél a PM és egyéb újságok olvasóinak a fantáziájá­ban, hogy leveleket imák a szerkesztőségekbe s kritizálják némely cselekedetét. Az egyik ilyen levél nem értette meg, hogy O’Malley miért viselt fülvédőt még a meleg áprilisban is. Ezek az u.n. comic strip-ek az amerikai újságokban. Ezeket kellett előrebocsátanunk, hogy megértsük a háború egyik fontos részletét, amely olyan hatalmas baklövést jelentett a németeknek; baklövést s ennélfogva sikerte­lenséget a nagy energia-befektetésük ellenére is. A nácik tényleg nagy energiát fektettek be abba a kémkedési tervükbe, amelynek vég­ső célja Eisenhower meggyilkolása volt. A Szövetségesek egyenruhájába öltöztetett ké­meket bocsátottak le a mi hadseregünk mö­gött: kitünően képzett, pompás amerikaiság­­gal beszélő németeket, akik az amerikai kato­nákat még a cigaretta paksaméta kinyitásá­ban is utánozták; kémeket, akik tudták a jel­szavakat, akik mindent tudtak, minden iga­zoló irattal el voltak látva: csak épen egyet nem tudtak: nem ismerték az amerikai újságok comic strip-jeit. És ezen vesztettek rajta. Elég volt egy ilyen közismert humoros alak nevét felvetni s megtudakolni ezt vagy azt róla. A németek erre nem tudtak válaszolni, így csipték el őket. Az amerikai humor a háborút kitünően szolgálta. Nem-amerikaiak azt szokták mondani, hogy az amerikai humo­ron nem tudnak nevetni. Ez lehet. Az avas szalonnát se lehet megenni, de ha a patkányt meg lehet fogni vele, mégis megvan a haszna. * A náci-ellenes rádió. Gustav Siegfried Eins-nak nevezte magát s a háború alatt sokszor idézték. Rendszerint ellentétet támasztott a nácik és a német kato­naság közt s elmondta a vezető nácik pazar életét. Most végre megmondták, hogy ezt a rádiót az angol titkos szolgálat létesítette és működtette. * Y. M. C. A. Ez a rövidítés azt jelenti, hogy Young Men’s Christian Association, Fiatalemberek keresztény szövekezete. Az egész világon is­mert s a szállodai alkalmatosságaiért és test­gyakorlási felszereléseiért sokan látogatják. Mindenütt virágzik, ami azt bizonyítja, hogy szolid üzleti megalapozása van. Ez igaz, csak egyet nem tudtunk soha belátni: mi köze van a kereszténységhez? A katholikus Egyhás

Next

/
Thumbnails
Contents