Tárogató, 1945-1946 (8. évfolyam, 1-7. szám)
1945-09-01 / 3. szám
TÁROGATÓ 3 séges zászlók alatt küzdők súlyos harcát vivjuk meg. Valaki azt hozhatná fel ellenünk, hogy bizonyos elfogadott elvek, főleg a legmagasabb és legéletbevágóbb dolgok többek féligazságoknál. De ez az ellenvetés nem állja meg a helyét. Még a keresztény erkölcs is befejezetlen és egyoldalú, és ha az európai élethez és jelleghez olyan eszmék és érzések, amelyeket a keresztény erkölcs nem szentesített, nem járultak volna hozzá, az emberi ügyek rosszabb állapotban volnának, mint ahogy vannak. (John Stuart Mill 1806-ban született s 1873-ban halt meg; angol filozófus, közgazdász; a kormánynál vállalt állást, de a hivatala időt engedett neki jelentős irodalmi tevékenységre. .Logikája, Közgazdaságtana nagyon ismertek s több nyelvre le vannak fordítva. A Szabadság -ról szóló értekezése -amelynek a fóntebbi csak egy részlete-l&59-ben jelent meg. A róla szóló irodalom is jelentős.) HOGYAN OLVASSUK AZ ÚJSÁGOKAT? Mindenki megegyezik abban, hogy a sajtó sok tévedést tartalmaz. De abban is megegyeznek, hogy ha elfogadják és továbbítják azt a tévedést, amelyet az újságjuk tartalnjaz, azért a felelősség teljesen az újságírón vagy a tulajdonoson, a szerkesztő bizottságon vagy azon a klikken nyugszik, amely az újság mögött áll. Semmiképen se rajtam, egyszerű olvasón, aki kényszerül elfogadni azt, amit a nyomtatott papiros ad. Az újságolvasóknak ebben az ártatlanság-hangsulvozásukban van valami ocsmánvul farizeusi vonás. Vájjon az a kötelességünk, hegy az értelmünket a hazugság ellen megvédjük, megszűnik abban a pillanatban, amint a hazugság újságra van nyomva? Vannak, persze, olyanok, akik az újságokat két csoportba osztják; az egyikben vannak azok, amelyek minden bizalmunkat megérdemlik, a másikban azok, amelyek semmi bizalmat se érdemelnek. Minden valamirevaló városban van egy jó újság és egy rossz: néha két jó újság van, amelyek egymással hadakoznak nagy megrökönyödésükre az olvasóknak. De melyik is az igazán jó újság? Nyilván ezen múlik minden. Jó újságnak szokták azt nevezni, amely csak tisztelettel szól a vallásról, amely nem közöl pornografikus történeteket s az erkölcsi kérdéseket tapintattal kezeli. így a tízparancsolat négye be van tartva. Egy ötödik is meg van tartva, ha a jó újság nem jelenik meg vasárnap. Ez mindenesetre jobb, mint. ha mind a tízparancsolatot áthágnák. De végül is nem nagyon helyénvaló válogatni a parancsolatokban. Nem lehet jó újságnak nevezni azt, amely elárulja a közjót egy osztály vagy párt vagy klikk javára s megsérti a negyedik parancsolatot; nem mondom jó újságnak azt, amely igazságtalanságot gyakorol, gyűlöletre izgat s megsérti az ötödik parancsolatot; se azt nem tartom jónak, amely gyalázkodik s megsérti az ötödik, hetedik és tizedik parancsolatot. Nem jó újság az, amely hazudik. De ha mind a tiz parancsolatot beleszőjjük a jó újság kritériumába, nagyon kévés jó újság marad. Vannak, akik azt mondják, hogy az újságot azért olvassák, hogy részt vehessenek a társalgásban. Ha aztán a ténylegesség kérdése merül fel, felfüggesztik az Ítéletüket. Azt mondják, hogy nem lehet az igazságot teljes bizonyossággal tudni, vagy hogy nem lehet az egész igazságot tudni, tehát kötelességük az, hogy hallgassanak és semmit se gondoljanak. De ez a viselkedés még akkor is elitélendő volna, ha őszintén gyakorolnák. Azt jelentené ez, hogy az igazság azt követelné, hogy az összes tisztességes lelkeket mozgósítsuk, amit nem lehet tenni, ennélfogva az ítéletünket felfüggesztjük, visszavonulunk s az igazságot cserben hagyjuk. Vannak emberek, akik az ítéletüket az erényesség minden látszatával felfüggesztik, de csak azért, mert félnek az igazságtól. Néhány pillanat múlva azonban már ingadozás nélkül Ítélkeznek egy másik esetben.... A valóságban nem is olyan nehéz különbséget tenni azok közt az események közt, amelyekben jogom vagy épen kötelességem az, hogy határozott véleményt ne nyilvánítsak, és azok közt, amelyekben kötelességem a véleményemet kinyilvánítani. A propaganda, amely olyan sok szempontból rossz, jó abból a szempontból, hogy a tisztességes emberrel megérteti, hegy az érdekeltségek milyen értéket tulajdonítanak a véleményének. Valahányszor egy esemény kitartó propaganda tárgya s azt akarja, hogy velem bizonyos értelmezést fogadtasson el, ez engem világosan figyelmeztet arra , hogy a közvéleménynek erre az eseményre való visszahatásai nagyon befolyásolhatják akár az igazságot, akár az igazságtalanságot. És innen kezdve kötelességem az én véleményem erejét az igazság szolgálatába állítani...... Az a szilárd elhatározás, hogy az igazságot
