Tárogató, 1945-1946 (8. évfolyam, 1-7. szám)

1945-07-01 / 1-2. szám

TARO CATO

HAVI FOLYÓIRAT

A KANADAI MAGYAROK OKULÁSÁRA ES SZÓRAKOZTATÁS ÄRA

SZERKESZTI: DR.CZAKO AMBRO

Nyolcadik évfolyam ★ 1-2. szám ★ 1945. jul.-aug.

MAGYARORSZÁG ÚJJÁÉPÍTÉSE

Szinte példátlan feladat előtt éli ma a német iga alól felszabadított, ezer sebtől vérző magyar nép. Hogy életben maradjon, boldoguljon és erőre kapjon, ehhez mély forradalmi átalakulásra lesz szüksége. A forradalom lényege ugyanis az, hogy a főhatalom, a szuverénitás, uj osztálályok kezébe kerül, melyek a saját uj értékeik szerint alakítják át az ország szociális, gazdasági, szellemi és külpolitikai struktúráját. A történelem nagy foradalmai, melyekre első sorban szokás gondolni, tényleg azt jelentették, hogy uj osztályok és csoprtok annyira megnövekedtek erőben és befolyásban, hogy képesek voltak a beati possidentes, a régi uralom birtokosainak a hatalmát megtörni, kormányukat félretolni, katonai szervezetüket felőrölni.

Ez történt az angol, a francia és a bolsevista forradalmakban. Egy aktiv, elszánt, szervezett kisebbségnek sikerült itt, széles tömegek támogatása mellett, a hatalom addigi élvezőit eltávolítani. Persze a forradalom eszményi álomképéből valóság csak akkor lett, mikor a győzelmes csoport képes volt a nemzet többségének támogatását megnyerni és kormányát a többi államok által elismertetni. Ez rendszerint egy hosszabb folyamat, mely alatt Cromvell megbukott, a jakobinusokat kiseperték és a háborús kommunizmust felváltotta a Stalinnak egy országra tervezett szocializmusa.

II.

Ebből a szempontból nézve azokat a forradalmi átalakulásokat, melyek ma Középeurópa kölönbözö országaiban — a Németország és Oroszország közötti területen — folyamatban vannak, alig lehet kétséges, hogy a szemeink

előtt lefolyó magyar, lengyel, jugoszláv, román és bolgár forradalmi átalakulás egy lényeges ponton különbözik az előbb említett nagyforradalmaktól. A legújabb forradalmaknak eredete és lendülete első sorban nem az illető országok erőviszonyaiból és történelmi adottságaiból következik, hanem azok kívülről tervezett forradalmak, melyeket a győzelmes orosz nagyhatalom inszcenirozott, irányit és támogat. Messzemenő orosz támogatás nélkül mindezek az államok képtelenek lennének összetörni belső ellenségeiket: a dinasztiák, a szoldateszka, a feudalizmus és az uzsorakapitalizmus egységfrontját. (A helyzet némileg más Auszriában és Csehországban — nem Szlovákiában! — a hol komoly és életerős munkás, paraszti és értelmiségi erők voltak működésben már az első világháború befejezte előtt és után.)

Az említett országok sosem voltak képesek sikeres szociális reformokat, vagy forradalmakat végrehajtani, mivel erre nem volt elegendő erejük a múlt megkövesült privilégiumaival szemben. Ezek az országok csak meddő fölkeléseket, vagy lázadásokat ismertek. A magyar októberi forradalom sikertelensége jó példa erre. Dacára annak, hogy a dinasztia és a feudalizmus katonai ereje összetört az első világháborúban, a tervbe vett demokrata átalakulást nehány hónap alatt megdöntötte a diadalmas ellenforradalom. Miért? Mert nem volt sem öntudatos középosztály, sem szervezett parasztság, az ipari munkásság pedig az orosz események által faszcinálva nem demokráciát, hanem diktatúrát akart (melynek megvalósítására nem volt elegendő ereje), a külpolitika pedig, az angol és a francia