Tárogató, 1945-1946 (8. évfolyam, 1-7. szám)
1945-07-01 / 1-2. szám
10 T Á R O G A TŐ Egyik USA admirális említette, hogy az invázió előkészületei a közvetlen megnyitáskor a lehető legnagyobb titokban folytak. Nagycsendben történt a legénység behajózása. Egy kis yorkshire-i ember tette erre nézve ezt a rövid, de összefoglaló megjegyzést: “What? No bands?” * Az invázió hire készületlenül találta a nép szónokait. Junius 6.-án délfelé a torontói városháza elé kivonult egy katonabanda s dicséreteket játszott. A fő katonapapnak kellett volna beszélnie, de csak két mondatot mondott s átadta a szót a polgármesternek. Az is vagy két mondatot mondott s átadta a szót a zenekarnak. Előkészület nélkül nincs szónoklás; a titkároknak időt kell adni. .. Az egyik tudósitó említette junius 7.-én, hogy a partraszállás helyén ugyancsak élénk volt az élet. A mi hadihajóink lőttek az egyik oldalról, ahogy csak hadihajók tudnak lőni, a németek a másik oldalról, felül a repülők százai, ha ugyan nem ezrei s alul, két tűz között, egy farmer szántotta a földjét, mintha semmi se történt volna. Őt mindez nem érdekelte. A föld és a kenyér fontosabb volt neki mindennél. Azért igazi szimbóluma a fármer a békének és civilizációnak. . * Háborús prédikáció. Egy francia pap prédikációjából való az alábbi részlet, amint azt a N.Y. Times közölte 1944. szept. 10.-én: “Kérjük tehát Istent, hogy mutassa meg a szigorúságát ennek a népnek s bocsásson rá szerencsétlenséget és árvizet és olyan csapásokat, amelyek borzasztóbbak az egyiptomi csapásoknál. Pusztítsa el a városaikat jobban, mint Jeruzsálemet. A célunk az. hogy egyszersmindenkorra végezzünk azokkal, akiket a Szentirás némely kifejezésére gondolva joggal nevezhetek az .átkozott Boche-nak, az átkozott disznó Boche-nak. Amen.” * Az angol hadsereg egyik legkiválóbb vezére, Sir Bemard L. Montgomery, nem dohányzik, nem iszik, nem káromkodik s nem eszik húst. Mikor Von Thoma hadseregét megverte s a vezért meghívta ebédre, az angol parlamentben emiatt interpelláció volt. Churchill válaszolt rá: “Szegény von Thoma. Én is étkeztem már Montgomerynél.” * Ciano gróf neve valamikor jelentett valamit, addig, amig Mussolini agyon nem lövette. Mussolini is fontos volt addig, amig a népharag a szeretőjével együtt ki nem végeztette. De Cianoné még megvan, feleségül ment egy svájci pénzemberhez, aki majd pótolja azokért a dolgokért, amelyeket a menekülése közben el kellett hagynia. A Capri szigeti palotáját is hátra hagyta s ez a palota került bele az újságokba azon a réven, hogy egy amerikai őrmester szállt meg benne három napra. Az őrmester odavolt a bámulattól: “Pompás hely volt-mondta az őrmester-, olyan, aminőtt a moziban látunk. Az öltöző szoba csak tükörfalakból állt, a fürdőszoba márványból volt s maga a ház egy fehér ragyogás a dombtetőn. De legpompásabb volt az ágy, amely tiz láb hosszú volt és nyolc láb széles”. — Igen, az ágy nagy szerepet játszott ennek a hírhedt fasiszta ügynöknak az életében, amint azt a budapesti kalandjaiból is tudjuk. * Leveretés. Mi mindnyájan szeretünk jótanácsokat osztoganti, igy mutatjuk meg, hogy bőséges tapasztalataink vannak és mi ismerjük az életet. És amellett persze önzetlenek is vagyunk, mert amink van (tapasztalatban, de nem pénzben!), azt szívesen megosztjuk másokkal. A múlt nyáron láttam, hogy a barátom a beretválkozáshoz használt ecsetjét azon szappanosán hagyta ott a mosdóján a beretválkozása után. “Látod”, mondtam neki, “nem csuda, ha minduntalan uj pamacsot kell venned. Mennyi pénzt takaríthatnál meg, mert mennyivel hosszabb ideig tartana a pamacsod, ha beretválkozás után kimosnád, mint én. Az én pamacsom már 3 éves.” “Az enyém pont 16 éves”, felelte a barátom. Másra tereltem a beszédet. * Ha Japánban prédikálnék... Mit jelent az, hogy az ember a napisten fia? Gyakran eszembe jut, hogy vájjon a dicsőséges Hirohito, Japán félistene, tényleg elhiszi-e, hogy ő a napisten fia? Végül is az embernek hasmenése van vagy a szelek bántják, s ezen mitse segít az ha egymillió analfabéta hasra vágódik előttünk s azt mondja, hogy “Hozsánna neked napistenfi.” A naphoz is hiába fordul az ember segítségért a náthát kivéve, s aztán a nap a proletáron épugy segít, mint császári fián. Mert a nap nagyon gyakorlati kommunista: mindent megoszt mindig mindenkivel tekintet nélkül az illető születésére. I
