Tárogató, 1944-1945 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1944-10-01 / 4. szám

TÁROGATÓ

összekapcsolni, hogy a lélek maga válik úrrá bennük: az erkölcsileg meghatározott lélek. De a tapasztalás alapján általában azt mondhatjuk, hogy a beteg test beteges gondolkozással is jár, tehát amennyiben a beteges gondolkozás megszüntetése erkölcsi feladat, a beteg test betegsége elleni küzdelem-a létért való küzdelem- is erkölcsi küzdelemmé válik.

Ebben az erkölcsi küzdelemben vannak eltátorodások, vannak bukások. Fontos, hogy az eltántorodás ne váljék bukássá, vagy, hogy a bukás csupán eltántorodás legyen. Röviden: fontos az, hogy ha elbuktunk, fekve ne maradjunk, hanem ismét talpra tudjunk állni. Ebben segít bennünket a vallási élet, amelyet az Isten Egyháza tart ébren az emberiségben. Az Egyház tanít, segit, vigasztal bennünket a gonosz elleni küzdelmünkben. S itt mutatkozik Az ember tragédiájának a harmadik nagy hiánya: amit hiányzik belőle Krisbtus, hiányzik Krisztus Anyja, úgy — mondhatnánk: természetszerűleg — hiányzik belőle Krisztus Egyháza. Az a veszekedés, eretnek égetés, amely a konstantinápolyi színben szerepelt, nem a keresztény Egyház lényegjellegének az ismertetése s nem tesz igazságot történeti szereplésének se. Ez mulasztás, mert az igazság megkövetelte volna, hogy az emberiség sorsának a történet-filozófiai tárgyalásában olyan tényezőknek szenteljük a figyelmünket, amelyek tényleg sors-jelentőséggel birtak. Ezek közt a tényezők közt úgy fogalmilag, mint a népek nevelője, egységesitője, kultúrájának a meghatározója és hatalmas figyelmeztetője, hogy ez a föld nemcsak hogy nem minden, hanem egyenesen csak átmenet az örökkévalóságba s épen azért minden jelentősége attól függ, hogy tényleg átmenetté tud-e válni, vagy sekélyes öncéluságában játssza le magát. Épen az Egyház az, amelynek segélyével tudunk a gonoszon diadalmaskodni, mert 1. az Egyház mutatja meg igazi célunkat: 2. lát el segítő eszközökkel annak elérésére; 3. ad küzdőtársakat, akiknek a kooperációjával elvesztjük a magunkra hagyatottság lehangoló és elbátortalanító érzését. Az Egyháznak nincs is más célja, mint az embert Istenhez segíteni, mint az ördög uralmát megtörni.

Ez a jellegzetesen vallási jellegű drámai költemény nem tette meg azt az utat, amely az Ószövetségből az Újba vezetett át s amely az Ót is az Uj alapján és szemszögéből értékeli s igy a kereszténység rövidséget szenvedett benne. De mivel a kereszténység a vallás, maga a vallás szenvedett rövidséget benne. Ez Az ember tragédiájának a tragédiája.

LI. Összefoglaló mennyei szózat.

(A tizenötödik szin vége.)

Az ember tragédiájának a végén az angyalok kara foglalja össze mindazt, ami az értékes emberi életet teszi:

Szabadon bűn és erény közt Választhatni, mily nagy eszme,

S tudni mégis, hogy felettünk Pajzsul áll Isten kegyelme- Tégy bátran hát, és ne bánd,

A tömeg hálátlan is lesz,

Mert ne azt tekintse célul,

Önbecsét csak, ki nagyot tesz,

Szégyenélve tenni máskép;