Tárogató, 1944-1945 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1944-09-01 / 3. szám
It TÁROGATÓ hagyta az Isten Anyját, mint örök ideálját mindannak, ami emberben szép és tökéletes lehet. Mikor a trubadúrok rajongtak és lelkesedtek a nőjükért, Szűz Máriára gondoltak, akinek tisztaságát és jóságát legtöbb mértéknek ismerték el, s az ő ideáljukat ehhez a legfőbbhöz mérték és hasonlították. Lehet, hogy tévedtek. Lehet, hogy egyáltalán meg se közelitete a jelenlevő lény az Ideált. De ők tudták, hogy mit kell követelniük s a nőjük tudta, hogy neki kihez kellene hasonlítania. Ma a mennyei vonatkozás hiányzik az értékelésünkből: csuda-e, hogy törpe minden s mi csak nevetséges bolondokká válunk, mikor törpeségekben iparkodunk nagyságot meglátni? L. Lucifer működése. (A 15. színből.) Az Ur: Te Lucifer meg, egy gyűrű te is Mindenségemben, működjél tovább; Hideg tudásod, dőre tagadásod Lesz az élesztő, mely forrásba hoz, S eltántorítja bár — az mit se tesz — Egy percre az embert, majd visszatér De bünhődésed végtelen leend Szünetlen látva, hogy, mit rontni vágyói, Szép és nemesnek uj csirája lesz. Lucifer szerepe, a sátán, a rossz szerepe a mindenségben, egyike a legsúlyosabb problémáknak, amelyet nagyon nehéz megérteni, ha ugyan egyáltalán meg tudjuk érteni. Lotze, a kiváló német filozófus, nyíltan bevallotta, hogy a rossznak az értelmét nem tudja megtalálni. A Bibliában Jób könyve iparkodik ugyanezt a problémát megoldani. Egy bizonyos, hogy a “Lucifer-müködjél tovább” kifejezést nem úgy kell értenünk, mintha Isten egyenesen felszólítaná az ördögöt, hogy működjön, hanem úgy, hogy Isten megengedi Lucifer működését, mint alkalmat arra, hogy az ember választhasson Isten és közte s igy emberi lényegével, emberi mivoltával mutassa meg, hogy hová tartozik. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a rossz nélkül nem tudnánk emberi életet élni. Mi értelme volna az egész emberi életnek a rossz nélkül? Mire való volna a tudomány? Miben állna az erkölcsiségünk, ha nem választhatnánk jó és rossz között? Azaz a rossznak valamikép itt kell lenni, hogy választhassunk. S kell választanunk, hogy az életünknek tartalma legyen s a jót kell választanunk, hogy értéke legyen. Ez a választás az emberi küzdés, törtetés. Hogy csupán ez határozza meg az életünk jelentőségét, mutatja a “szent” vallási fogalma. A Szent a vallás szerint nem az, aki a mennyországban van, hanem aki a mennyországot a gonosz elleni küzdelmével kiérdemelte. A katholikusok tudják, hogy minden kis baba azonnal a mennyországba kerül, mert bünnélkülisége miatt szükségképen oda kell kerülnie- De senkinek se jut az eszébe hozzájuk fordulni az imádságával; segítségért csak a Szentekhez fordulnak, akik a küzdelmük, a gonosz elleni küzdelmük révén váltak Szentekké. Enélkül a küzdelem nélkül nincs Szent, tehát valamiképen kell, hogy a küzdelem lehetséges legyen, hogy rossz legyen. (Folytatjuk)
