Tárogató, 1944-1945 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1944-09-01 / 3. szám

s

TÁROGATÓ

Csendes Óceán mormol,

Lehet, hogy reánk őrről.

Fittyet hányunk,

Mert nem várunk Mást, mint reményt.

Vig dalunkkal bekötjük a Sors szemét.

SZÁZ FORINT.

Irta:

Finte. Sándor-Száz forint..? az sok pénz volna,

Ha a muzsika nem szólna.

Bus a nóta, szivembe vág, Apró-pénzem magamra hágy.

Ez a világ, rozzant szekér,

Hova vágyok, soha sem ér.

Jó utón is kátyúba jut, Keresztutnál, tévútra fut.

Bajtól rogygyan, bélelt búval, Nyekereg, vagy bus dalt fuval- Mindegy nekem, csá, vagy cselő, Sorsom vadultan öklelő.

Életem, mig fuvaroztam,

Száz forintról álmodoztam. Számításban csorba esett,

Bankóm került. . ? borban veszett.

Utam végét araszolom,

Adósságom garasolom.

Rozzant éltem kátyúba fut, Nótám, ha volt, végszóhoz jut.

JEGYZETEK

AZ EMBER TRAGÉDIÁJÁHOZ

Irta:

CZAKÓ AMBRÓ (Folytatás)

XXXXVIII. Kétféle erény és kétféle nagyság.

(Tizenötödik szin.)

Ádám felébredt az álmából s az álomképek kellemetlen érzést hagytak hátra benne. Mit csináljon? Istenhez fordul felvilágosításért, hogy megtudja, hogy vájjon minden csak. az-e, amit álomképeiben látott, vagy az igazi lét több az álomképek világánál? Az álomképek csak azt bizonyították, hogy az ember fáradt, küzdött, de sehová se jutott, eredményt nem ért el, minden küzdése hiábavaló volt. Vájjon csupán ebből áll-e az élet, azaz vájjon az ember

Ji

mint malomnak barma, holtra jár ad S a korból, melyben jár, nem bir kitörni?

Vagy van fejlődés, van tökéletesedés az emberi küzdés révén s az ember a nemesedése révén Isten trónjához jut közelebb? Van-e értelme a küzdelemnek, a törtetésnek?

Az Ur válasza az, hogy “jótékony kéz takarta el a jövőt előlünk”, de bármilyan legyen is az, el ne felejtsük, hogy az igazi jövő az örökkévalóság. Mikor élünk úgy, hogy küzdünk, szenvedünk, hogy lemondunk a múló óra múló gyönyöreiről azért, hogy igazi értékeket segítsünk érvényesüléshez, az örökkévalóságnak élünk s az életünk erényes élet lesz, amely igazi nagyságot biztosit nekünk is. Ha a földiek lenyűgözni, elnyomni látszanak vagy akarnak: gondoljunk az örökkévalóságra. A végtelen tudata közömbösekké tesz bennünket a végesben