Tárogató, 1944-1945 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1944-07-01 / 1-2. szám
TÄROGATO HAVI FOLYÓIRAT A KANADAI MAGYAROK OKULÁSÁRA ÉS SZÓRAKOZTATÁSÁRA SZERKESZTI: DRXZAKQ AMBRO Hetedik évfolyam * 1-2. szám * 1944. julius-aug. HOLLYWOODI LEVÉL A világ minden részében úgy tudják, hogy Hollywood a mozi csillagok és a szép nők városa. Csodálatos, hogy kivétel nélkül, eddig minden látogatóm azt mondta, hogy soha életében ennyi csúf öreg asszonyt nem látott mint itt-Szeretem a hófehér hajat, az öregek nyugodt. bölcs tekintetét, szeretem a simogató, dolgos kezüket, mellyel kötnek, varrnak. De ezek az öregek egészen mások. Festett hajú, vagy parókát viselő kimaszkirozott nők. A szivárvány minden színét az arcukra festik, az átmulatott tivornyás éjszakák barázdáit, valami malterszerü péppel próbálják kitölteni. A cirkuszi bohóc kismiska ezeknek a nőknek az arcához képest. Nyáron a lefüggönyözött szobában készítik ki magukat, ott talán elképzelik a nyolcvan évesek, hogy még csak most múltak tizennyolcak, de mikor kilépnek a vakító napra és leülnek a főutca padjain, olyan siralmasan nevetségesek, hogy mindég mosolyognom kell, ha ránézek valamelyikre. Ezek az öregek valamikor mozi vállalatoknál dolgoztak, vagy más vidékről jöttek ide, ha egy kis pénzük volt, hogy tiz-husz évvel meghosszabbítsák korukat. Az élet görbe útjaitól rájuk száradt görbe ráncokat azonban a jó califomiai nap sem tudja elsimitni. Mert valljuk be őszintén, hogy minden érett szilvából a napon idővel aszalt szilva lesz. De ezek a hollywoodi öregek irtóznak az öregségtől. Szeretem a hajnalt, a tavaszt, a májust, de éppen olyan szeretettel várom az alkonyatot, a szeptembert, az őszt. Svájcban, még egész fiatal voltam, mikor szerelmes lettem az alkonyatba. A nap utolsó sugarai megcsókolják az örök hóval borított hegycsúcsokat, s azok égni kezdenek mint a fehér szűz az első csók után. Itt is vannak hegyek, de a califomiai öregeknek nincs kedvük, még a fiataloknak sem, hogy felmásszanak a hegytetőre, megfigyelni, gyönyörköködni az alkonyat szépségében. Pedig aztán nem félnének az öregségtől. Londonban láttam ennyiféle népet, nemzetet képviselve- Da amig ott az öregek majdnem földig érő, divatja múlt ruhát hordtak, addig itt nem csak igen rövid szoknyában, de rövid nadrágban is lehet öreg matrónákat látni. Rengeteg éjjeli mulató, kocsma van, de a mellék utcákban szép nagy templomokat is építettek, hogy az egész héten elkövetett bűnöket legyen hol leimádkozni. A különleges, divatos vallásfelekezetekről majd máskor számolok be. Mert itt százával virágoznak az uj szekták. Szinte szállóige lett, hogy aki nem tud a moziiparba bejutni, alapítson egy uj vallást és igen jó megélhetése lesz. Nőegyleti gyűlésre mentem, ahol az úrvacsoráról tartott előadást az egyik hölgy. Lelkészünk adta neki a jegyzeteket, igy a beszéd tartalma igazán mély, megható volt. “Mindnyájan testvérek leszünk, akik egy pohárból iszunk, nem csak egymással, hanem Krisztussal is.” Beszéde végén egy elmúlt konferenciáról tettek megjegyzést, ahol feketék és mexikánok is részt vettek. Fellázadtak a mamák, hogy nem engedik meg többet, hogy gyermekeik néger fiatalokat hívjanak meg a templomi ebédre. Borzasztó, hogy a mexikánok is mennyire szaporodnak a városban. Lehetetlen megtűrni, hogy színes üljön a
