Tárogató, 1943-1944 (6. évfolyam, 3-12. szám)

1943-12-01 / 6. szám

6 TÁROGATÓ TÁROGATÓ A Canadian Magyar Monthly Edited by A. CZAKÓ, Ph.D. 423 Queen St. W., Toronto, 2, Ont., Canada Published by The United Church of Canada Printed by THE CHRISTIAN PRESS, LIMITED 672 Arlington St., Winnipeg, Man., Canada Entered at Winnipeg Post Office as second class matter. a Csoportnak az érdekeit szolgálja. Ilyen cso­port-jog a fasizmus joga, a kommunizmus jo­ga. Hogy ez mit jelent, azt tudjuk. Igazságot csak a tagjainak szolgáltat s akik nem tagjai, azoknak csak büntetést juttat. A csoportjo­gon felül kell lenni egy csoportok feletti jog­nak s ez a jog nem lesz igazán az, hacsak el nem ismerjük a természetjogot, az isteni er­­detü jogot. Ez nagyon nyilvánvaló akkor, ha a népek egymásközti viszonyának a jogi kérdéseit ta­nulmányozzuk. Amint én tiszteletben tartom más ember jogát s az' a másik ember az én jogomat, úgy az egyik népnek tiszteletben kell tartania a másik nép jogát és viszont. Az igazságosság nem egy nép érdekeit szolgálja, hanem felette áll ezeknek az érdekeknek s épen mivel felettük áll, valamennyiük érdekeit szol­gálja. De felettük csak akkor áll, ha valami olyasmiben bírja az eredetét, ami a népek fe­lett áll: olyasmiben, amit nem a népok íor­­muláztak úgy, hogy nekik maguknak a leg­több hasznuk legyen belőle, hanem amihez nekik maguknak is alkalmazkodniok kell, mint valami fennsőbbrendü lényeghez. Fennsőbbrendüvé a jog ugv válik s vele együtt az igazságosság, ha az isteni eredetű erkölcsre, azaz a tízparancsolatra van alapítva. S ilyenkor az igazságosság egészen uj hatéko­nyságot nyer:nekem jogom van élni, nem azért, mert én is gondolkodó ember vagyok, mint a másik ember, (mert a másik ember erre azt válaszolhatná, hogy igaz, hogy én is gon­dolkodom és eszes lény vagyok, de az arcszi­­nem nem megfelelő, tehát nincs jogom élni) ine­kem jogom van élni, nem az emberi szolidari­tásnál fogva, amely azt jelentené, hogy az em­berek kölcsönösen egymásra vannak utalva, (mert a másik ember azt válaszolhatná, hogy énnekem rossz politikai hitvallásom van, en­nélfogva ő nincs rám utalva s én csak ártok neki!); tehát nem ilyen okok miatt van jo­gom élni, hanem azért, mert az Isten adott jogot nekem élni és adott a másik embernek is. Amig ezt a jogomat el nem vesztem, azaz amig én más embert meg nem fosztok az éléshez való jogától, addig nekem Isten aka­rata folytán jogom van élni s ezt másnak tisz­teletben kell tartania. Ez a vázlatos meggondolás is igazolja, hogy minden azon múlik, hegy az Isten tekintélyét elismerjük-e vagy sem. Ha nem ismerjük el, akkor az igazságosság csorbát szenved, mert az igazságosságnak minden emberi, népi vagy nemzeti fogalmazása csak érdeket, egyéni, népi vagy nemzeti érdeket szolgál, más egyének vagy népek vagy nemzetek rovására, ami más szóval annyit jelent, hogy igazságosság nincs. Azért aztán azt is mondhatjuk, hogy ennek a háborúnak valamiféle béke véget vethet, de a háborúnak általában csak olyan béke vethet véget egyszersmindenkorra, amelyik elismeri az Isten tekintélyét s ennek a tekintélynek szerez érvényt a béke megkötésekor. A mos­tani háborút épen az okozta, hogy az Istent semmibe se vették; a tizparancsolatatot sem­mibe se vették; a haszont, az előnyt, az anyagi javakat, a pénzt imádták egyesek és nemzetek egyaránt, s mivel a haszonnak, a mamonnak a saját u.n. erkölcsisége van, amely megengedi, sőt előnyben részesíti a csa­lást, rablást, hazugságot és gyilkolást — az igazságosságnak nyoma se maradt s háborúra került a sor. Szükségképen arra, mint a két­ségbeesés eszközére, mert az ember végül már ehhez az eszközhöz kényszerült a hallatlan igazságtalanságok láttán és szenvedésén. Most, a háború folyamán, sokat emlegetik Istent és őszintén hozzáfordultak mindazok, akik szenvedtek. Az Isten tekintélye vissza­tért a harctéren s itthon is a három legelter­jedtebb könyv olyan témájú, hogy az Isten­nek és a kereszténységnek akar érvényt szerez­ni. De vigyázzunk, hogy meg ne feledkez­zünk Istenről és az Ő igazságosságáról a bé­kekötéskor. Ha a békét nem az Isten akara­tának való engedelmeskedés, hanem a bősz« diktálja, akkor bátran készülődhetünk egy uj, még borzasztóbb háborúra és az emberiség kiirtására. Isten nélkül nincs béke, csak öl­döklés. (Toronto, 1943. VII. 11. Cz. A.) Veletek Vagyok Veletek vagyok, ti uj és Szent nagy szabadítok, Azt sem kérdem, hogy Köllök-e vagy nem köllök, Fogadtok-e, vagy nem fogadtok 'J-s—Q-'tiSai.-:-.' cA1')'.1 . rif.v-iíiSfcáí.-v.*- ,'J- ■■

Next

/
Thumbnails
Contents