Tárogató, 1943-1944 (6. évfolyam, 3-12. szám)
1943-10-01 / 4. szám
12 TÁROGATÓ addig, mig nem óhajtjuk mi, az egész bensőségünkkel, hogy termékenyítse meg a lelkünket s tegye fogékonnyá a jóra, a nemesre, a tisztára s tegye olyanná, amely tud örülni a tiszta örömnek. S ha ezt néni teszi velünk, mert nem is teheti, mert a mi eszünk, figyelmünk, gondolkodásunk, érzésvilágunk csak a pénz gyarapítása körül forog, -hát akkor csak szegényebbek leszünk valamivel, ami később-mikor a pénz már csak csalódást, csak undort okoz-nagyon kellene, de egyszerűen nincs. Ez csak egy példa, de igy van ez általában a kultúra egész területével: akinek pénz kell, annak nem lesz kultúrája. Látszólag talán lesz, mert ismerheti az irodalmat, a művészetet, a tudományban jártas lehet: de mindez nem hatotta át a lelkét; nem ebből él; csak a pénz gondolata az, amely legjobban megfelel a bensőségének. De a pénzszerző ember jó ember se lehet. Nem lehet az jó ember, akinek az élete abban merül ki, hogy mások megrövidüljenek, szegényekké váljanak, mert hisz ugy-e épen azért van neki pénze, mert másét vette el. S ezen az a tény se változtathat, ha jótékonykodik, ha nagy összegeket ad filantropikus és kulturális célokra. Olyan minden filantropikus gazdag ember-kisebb-nagyobb mértékben-, mint a diadalmas hadvezér, aki leigázott és kifosztott egy országot s aztán az éhező lakosság közt kenyeret oztogat szét. Józan esszel senki sem tartaná ezért a cselekedetéért jónak. De ha nincs benne jóság-és nincs a pénzhajhászása miatt-, hát ugyan mije van? Furcsa lény az ember, mert akármit csinál, akármilyen dicséretet kap másoktól, akármilyen sikerei vannak is ebben az életben, más mint az embertársai iránt tanúsított jósága nem tud maradandó kielégülést adni neki. S ez a kielégülés szükségképen hiányzik abból az emberből, aki gazdaggá küzdötte fel magát. De vallása sincs a gazdag embernek. Hogyan is volna vallása, mikor Isten ellenfeléne, a mammonnak él? Persze építhet templomot, kurizálhat papoknak és mintaszerűen eljárhat az istentiszteletekre, de vallása még se lesz. S ha se kultúrája, se erkölcse, se vallása nincs a mammon szolgájának, hát ugyan mije van? Nem nyomorultabb, mint sok más-a vagyontalansága miatt nyomorultnak tartott, de lelkileg talán nagyon is gazdag-ember? Kétféle élet lehetséges: az egyik állandóan Istenre, az örökkévalókra, a szellemi értékekre tekint s értük küzd: az ilyen élet gazdag élet, még akkor is, ha szegénynek látszik is a hordozója s az ilyen élet adhat annyi tiszta örömet és boldogságot, amennyit ezen a földön egyáltalán elnyerni lehet; a másik embertársai fölött s azok kárára akar érvényesülni s ezért pénzszerzésre adja magát. Meg is kap mindent, amit a pénz csak megadhat; de kielégülést, benső békét, megnyugvást és boldogságot nem kaphat. Szobrot emelhetnek neki-mert a pénz minden földi dicsőséget meg tud szerezni-, de az élete mégis elhibázott. Elihibázott, mert az egyetlen norma, Krisztus, ellen hadakozott az életével. (Folytatjuk) August Strindberg, a nagy svéd drámairó, a halálos ágyán az Újszövetséget j or gáttá, amelyről igy nyilatkozott: “Ez az egyetlen könyv, amely a teljes igazságot tartalmazza!’. A mellén egy kereszt volt, amelyről úgy rendelkezett, hogy vele együtt temessék el. A kereszt adott neki erőt a szenvedése elviselésére. * * * Amit a klasszikus görög világ az értelem számára tett, azt tette Krisztus az erkölcsi élet számára:az emberiség erkölcsi erőt csak Ő általa nyert. — Schell, Christus.
