Tárogató, 1943-1944 (6. évfolyam, 3-12. szám)
1943-10-01 / 4. szám
8 TÁROGATÓ JEGYZETEK AZ EMBER TRAGÉDIÁJÁHOZ Irta: C ZAKÓ A MBRÓ ( Folytatás ) A vásári sokadalomban sok uj típussal találkozunk; az első a bábjátékos, aki a bűnbeesés történetének “mulatságos komédiájával” csábítja befelé a bámészkodókat. Lucifernek tetszik az, hogy vallási dolgokból komédiát csinálnak, de Ádám ízetlennek mondja az ilyen tréfát. Miért volna izetlen, — kérdi Lucifer —, mikor a jelek szerint az emberek nagyon is Ízlésesnek tartják, mert mulatnak rajta, amint azt a bábjátékos bódéja előtt álló sokaság is bizonyítja. “Nézd a fiukat” — folytatja Lucifer — “az iskolában unatkoztak, itt azonban jól érzik magukat”, mert itt ugyan nincs rend és tökéletesség, mint az iskolában, sőt nagyon is nagy a rendetlenség, az összevisszaság, a torz zűrzavar, de az ifjúságnak épen ez kell, mert van ereje, bátorsága rendet teremteni ebben a “torzképü összevisszaságban” — sejtteti velünk Lucifer. Shakespearet s ezt a zűrzavart állítja szembe Lucifer. Az elsőt az iskola adja, a másodikat az élet. Az első jelenti a bevégzettséget; azt, hogy valami készen van, hogy teljes és tökéletes; nincs már mit tenni vele, csak bámulni; a másodikat az élet adja, amely épen élet, tehát sokféleség, rendetlenség, amely feltétele egy tetterős ifjú ember tevékenységének. Ádám nyilván elfelejtette, hogy mit mondott a prágai színben a tanítványának: égesd el a poros könyveidet s menj ki az. életbe a rózsás ifjúságoddal; a tanítvány kiment s most Ádámnak nem tetszik az élet, a zűrzavar, hanem a rendért, Harmóniáért lelkesedik, amelyet ugyancsak élvezhetett volna azelőtt, mert ha a középkori filozófiából és theológiából hiányzott is sok minden, ami a modern embert érdekli, rend és rendszeresség volt benne olyan, amilyent azóta se termelt semmiféle filozófiai rendszer. Ádám ellentmond önmagának; ellentmond, mert ember. A fejlődő, törtető, küzdő ember épen életének küzdelmes jellegénél fogva ál-és mellékutakra tér, cáfolja önmagát, mert nem is tehet máskép, hisz csak a gép, a vasút útja egyenes, de az nem is képes fejlődésre. Lucifer nem azt mondja Ádámnak, amit mi mondtunk; nem hivja fel a figyelmét arra, hogy ő maga kívánta azt, amit maga előtt lát; inkább enyhítő körülményként emliti, hogy a régi görög klasszikus ideál lebeg még előtte, amely a harmónia, szépség és tökéletesség ideálja volt. Ami most van, az a tülekedő, zűrzavaros élet torzvilága. Egy világ, amely épen a maga erkölcsi torz-ságával nagy örömet okoz az ördögnek, mert “feledteti vele, hogy országa elveszett s segiti, hogy uj alakban ujraébredjen”. Egy pár jellemző vonását ennek az uj torzvilágnak felsorolja Lucifer: Az ember arca egy majomvonás; A nagyszerű után egy sárdobás; Ficamlott érzés, tisztes szörruha; Kéjhölgy tül a szemérem szózata; Tömiénezése hitványnak, kicsinynek; Sz mi élvre átka egy kiéltnek. Érdekes, hogy ezek az egymástól távoleső területekről vett példák mind egy jellemvonásnak, az őszinteségnek a hiányát mutatják.
