Tárogató, 1943-1944 (6. évfolyam, 3-12. szám)

1943-10-01 / 4. szám

TÁROGATÓ 3 amelyek számára még nincsenek speciális al­bumok. Ilyenkor veszünk egy tiszta lapok­kal ellátott albumot s abba rakjuk a gyűjte­ményünket, amelyre nézve a katalógusok ad­nak útbaigazítást. Én vallási jellegű bélyege­ket gyűjtök. Ez nem könnyű, mert egy tekintet a katalógusra megmutatja, hogy ren­geteg ilyen bélyeg van. Főleg, ha a mitholó­­giai bélyegeket is ide számítjuk. Görögor­szág és Franciaország klasszikus bélyegei mithológiaiak, ami nemcsak azt jelenti, hogy sok pénzbe kerülnek, hanem azt is, hogy sok hamisítványt ránk sózhatnak. Tanácsosabb csak a kereszténység bélyegeit összegyűjteni, ha azt akarjuk, hogy valami teljességet érjünk el. Mások kis bélyegiveket (miniature sheets) gyűjtenek s ez ajánlatos is, mert ezek az ará­nylag kevés példányban létező ivek még min­dig a megvehetés stádiumában vannak. Tiz év múlva más lesz a helyzet, tehát érdemes tiz évre előre tervezni. A kis bélyegivek ka­talógusa a Ferryman cég kiadása New York­ban. Segédeszközök. A lényeges szükségességek: album, amelybe a bélyegeinket tesszük, ragasztók (stamp hinges) és fogó (tweezers). Vigyázzunk, hogy olyan ragasztókat vegyünk, amelyek könnyen le is hámozódnak. Ezek valamivel többe kerülnek, de megérik a külön költséget, mert a bélyegeinket többször cseréljük s ha a ra­gasztó könnyen leválik, nem sérti meg se a bélyeget, se az albumot. A haladottabb gyűjtőknek van fogazat­­merőjük (perforation gauge), mert sok olyan bélyeg van, amely csak fogazatban különbözik más bélyegtől, tehát a fogazatokat tanul­mányozni kell. Az átlátszó borítékok arra jók, hogy a bélyegeket lehetőleg megóvjuk a rongálástól, de egyszersmind lássuk is. Mivel a vízjel is fontos, tanácsos egy vízjel mutatót is beszerezni. Ez egy fekete tálca, amelybe egy kis benzint öntünk. Ha a bélyeget bele­tesszük, a vízjel világosan látszik s a bé­lyeg nem szenved. A nagyító üveg azért kell, hogy a részleteket tanulmányozhassuk. Mind­ezek nem sok pénzbe kerülnek s minden jóra­­való bélyegkereskedő raktáron tartja őket. Mire vigyázzunk? Vigyázzunk arra, hogy ha bélyegeket gyűj­tünk, tényleg bélyegeket kapjunk. Kezdők, főleg gyerekek, gyakran beletesznek a gyűjte­ményükbe bélyegeknek látszó vinyettákat. Ez nem baj, mert előbb utóbb rájönnek arra, hogy nem bélyegekkel volt dolguk s félreteszik őket. Baj csak akkor származik, ha valami azzal az igénnyel lép fel, hogy bélyeg, de még­se az. Nem bélyegek az u.n. svindli-bélyegek, amelyek nem létező bélyegek helyét • akarnák elfoglalni. Idetartoznak Counani, Sedang, Franz Joseph Land, Torres Strait, Clipperton Island, Principality of Trinidad, Labrador U.S.A. bélyegek, amelyek hamisítók gyáraiban készültek, de az említett országok sohase bocsátották ki őket. Persze lehet ilyeneket is gyűjteni, mert végül is az ember azt gyűjt, amit akar, de tudnunk kell, hogy nem bélye­geket gyűjtünk s ilyenek gyanánt nem szabad másoknak átadni. Vannak olyan svindli bé­lyegek is, amelyek rendes bélyeget kibocsátó országokból jönnek (Bolgárország, Bolivia), csak épen hogy az illető ország nem bocsátot­ta ki őket. Ezektől a svindli bélyegektől megkülönböz­tetjük a hamisítványokat. Ezek valódi bélye­geknek az utánzatai s azért készültek, hogy akár a postát, akár a gyűjtőt becsapják. Amig a hamisítványért csak 1—2 centet fizetünk, addig nincs baj, mert annyit a hamisítvány is megér. De ha ritka bélyegekől van szó, akkor vigyáznunk kell, hogy hamisítványt ne sóz­zanak ránk. Vannak jó és megbizható gyűj­temények: ezeket kell tanulmányoznunk s ak­kor rögtön meglátjuk az eredeti és a hamisít­vány közötti különbséget. A hamisítvány rendszerint gyatrább kivitelű, mint az eredeti. Rendszerint, de nem mindig. Itt van a 10 frankos Luxembourg kis bélyegiv, amelynek a piaci ára 50 dollár körül van. Ez ritka s ezért a hamisítványa megjelent a piacon. De ez a hamisítvány szebb nyomású az eredetinél. Azt gyanítják, hogy a németek nyomták újra Luxembourg megszállása után, hogy az ameri­kai piacon dollárokat szerezzenek. — A cseh­szlovák ujság-bélyegiv hamisitványa olyan tökéletes, hogy a bélyegkereskedőnek garan­tálnia kellett, hogy hamisítványról van szó s nem az eredetiről. Mig az eredeti ára vagy 25 cent, a hamisitványéret 1 dollárt fizettem. De ez ritkább. 1872 és 1873 között az angol egy sillinges bélyeg hamisítványát használták táviratokon. Ezt a csalást csak 26 évvel ké­sőbb fedezték fel s akkor is véletlenül. Az angol postának egy pár ezer font sterling kára volt. Amerikában van egy bizottság, amely tu­dományos eszközökkel vizsgálja a bélyegeket. Ha valakinek van egy nagy katalógus értékű bélyege, amelyről nem tudja biztosan, hogy valódi-e vagy hamisítvány, beküldheti ennek a szakértői szervezetnek felülvizsgálás céljá­ból. ügy tudom, hogy a vizsgálat dija 5 dollár.

Next

/
Thumbnails
Contents