Tárogató, 1943-1944 (6. évfolyam, 3-12. szám)
1943-10-01 / 4. szám
TÁROGATÓ 3 amelyek számára még nincsenek speciális albumok. Ilyenkor veszünk egy tiszta lapokkal ellátott albumot s abba rakjuk a gyűjteményünket, amelyre nézve a katalógusok adnak útbaigazítást. Én vallási jellegű bélyegeket gyűjtök. Ez nem könnyű, mert egy tekintet a katalógusra megmutatja, hogy rengeteg ilyen bélyeg van. Főleg, ha a mithológiai bélyegeket is ide számítjuk. Görögország és Franciaország klasszikus bélyegei mithológiaiak, ami nemcsak azt jelenti, hogy sok pénzbe kerülnek, hanem azt is, hogy sok hamisítványt ránk sózhatnak. Tanácsosabb csak a kereszténység bélyegeit összegyűjteni, ha azt akarjuk, hogy valami teljességet érjünk el. Mások kis bélyegiveket (miniature sheets) gyűjtenek s ez ajánlatos is, mert ezek az aránylag kevés példányban létező ivek még mindig a megvehetés stádiumában vannak. Tiz év múlva más lesz a helyzet, tehát érdemes tiz évre előre tervezni. A kis bélyegivek katalógusa a Ferryman cég kiadása New Yorkban. Segédeszközök. A lényeges szükségességek: album, amelybe a bélyegeinket tesszük, ragasztók (stamp hinges) és fogó (tweezers). Vigyázzunk, hogy olyan ragasztókat vegyünk, amelyek könnyen le is hámozódnak. Ezek valamivel többe kerülnek, de megérik a külön költséget, mert a bélyegeinket többször cseréljük s ha a ragasztó könnyen leválik, nem sérti meg se a bélyeget, se az albumot. A haladottabb gyűjtőknek van fogazatmerőjük (perforation gauge), mert sok olyan bélyeg van, amely csak fogazatban különbözik más bélyegtől, tehát a fogazatokat tanulmányozni kell. Az átlátszó borítékok arra jók, hogy a bélyegeket lehetőleg megóvjuk a rongálástól, de egyszersmind lássuk is. Mivel a vízjel is fontos, tanácsos egy vízjel mutatót is beszerezni. Ez egy fekete tálca, amelybe egy kis benzint öntünk. Ha a bélyeget beletesszük, a vízjel világosan látszik s a bélyeg nem szenved. A nagyító üveg azért kell, hogy a részleteket tanulmányozhassuk. Mindezek nem sok pénzbe kerülnek s minden jóravaló bélyegkereskedő raktáron tartja őket. Mire vigyázzunk? Vigyázzunk arra, hogy ha bélyegeket gyűjtünk, tényleg bélyegeket kapjunk. Kezdők, főleg gyerekek, gyakran beletesznek a gyűjteményükbe bélyegeknek látszó vinyettákat. Ez nem baj, mert előbb utóbb rájönnek arra, hogy nem bélyegekkel volt dolguk s félreteszik őket. Baj csak akkor származik, ha valami azzal az igénnyel lép fel, hogy bélyeg, de mégse az. Nem bélyegek az u.n. svindli-bélyegek, amelyek nem létező bélyegek helyét • akarnák elfoglalni. Idetartoznak Counani, Sedang, Franz Joseph Land, Torres Strait, Clipperton Island, Principality of Trinidad, Labrador U.S.A. bélyegek, amelyek hamisítók gyáraiban készültek, de az említett országok sohase bocsátották ki őket. Persze lehet ilyeneket is gyűjteni, mert végül is az ember azt gyűjt, amit akar, de tudnunk kell, hogy nem bélyegeket gyűjtünk s ilyenek gyanánt nem szabad másoknak átadni. Vannak olyan svindli bélyegek is, amelyek rendes bélyeget kibocsátó országokból jönnek (Bolgárország, Bolivia), csak épen hogy az illető ország nem bocsátotta ki őket. Ezektől a svindli bélyegektől megkülönböztetjük a hamisítványokat. Ezek valódi bélyegeknek az utánzatai s azért készültek, hogy akár a postát, akár a gyűjtőt becsapják. Amig a hamisítványért csak 1—2 centet fizetünk, addig nincs baj, mert annyit a hamisítvány is megér. De ha ritka bélyegekől van szó, akkor vigyáznunk kell, hogy hamisítványt ne sózzanak ránk. Vannak jó és megbizható gyűjtemények: ezeket kell tanulmányoznunk s akkor rögtön meglátjuk az eredeti és a hamisítvány közötti különbséget. A hamisítvány rendszerint gyatrább kivitelű, mint az eredeti. Rendszerint, de nem mindig. Itt van a 10 frankos Luxembourg kis bélyegiv, amelynek a piaci ára 50 dollár körül van. Ez ritka s ezért a hamisítványa megjelent a piacon. De ez a hamisítvány szebb nyomású az eredetinél. Azt gyanítják, hogy a németek nyomták újra Luxembourg megszállása után, hogy az amerikai piacon dollárokat szerezzenek. — A csehszlovák ujság-bélyegiv hamisitványa olyan tökéletes, hogy a bélyegkereskedőnek garantálnia kellett, hogy hamisítványról van szó s nem az eredetiről. Mig az eredeti ára vagy 25 cent, a hamisitványéret 1 dollárt fizettem. De ez ritkább. 1872 és 1873 között az angol egy sillinges bélyeg hamisítványát használták táviratokon. Ezt a csalást csak 26 évvel később fedezték fel s akkor is véletlenül. Az angol postának egy pár ezer font sterling kára volt. Amerikában van egy bizottság, amely tudományos eszközökkel vizsgálja a bélyegeket. Ha valakinek van egy nagy katalógus értékű bélyege, amelyről nem tudja biztosan, hogy valódi-e vagy hamisítvány, beküldheti ennek a szakértői szervezetnek felülvizsgálás céljából. ügy tudom, hogy a vizsgálat dija 5 dollár.
