Tárogató, 1943-1944 (6. évfolyam, 3-12. szám)
1944-03-01 / 9. szám
TÁROGATÓ f JEGYZETEK AZ EMBER TRAGÉDIÁJÁHOZ Irta: CZAKÓ AMBRÓ ( Folytatás ) Egész konkréten kifejezve: nekünk nem mindegy az, hogy őseink államot alkottak, amelynek volt Szent Istvána, Mátyása, Arany Bullája; amely harcolt a tatár, török és német ellen; amely mindig szabad akart lenni s amely, mikor az országot darabokra tépték, egy szivvel-egy lélekkel óhajtotta, hogy az ismét egész legyen .-nekünk nemcsak hogy nem mindegy, hegy mi történik Magyarországgal, hanem nagyon is fontos, hogy az erős vára legyen a keresztény kultúrának s boldogan és békében éljenek a lakosai; nekünk nem közömbös a Nagy Alföld és a Hortobágy, a cifraszürös juhászaival és délibábjával:nekünk nem közömbös Balassa Bálint költészete, meg Csokonai, Berzsenyi, Petőfi, Arany, Vörösmarty költészete: a magyar népdal, a magyar zene; a magyar keserűség, a magyar módon való vigadozás és a magyar fájdalom. Mindez és még sok, elszámlálhatatlan egyéb, az idegennek talán nevetséges, de nekünk igen jelentős dolog és jelenség nemcsak nem közömbös nekünk, hanem üres volna az életünk, ha nem játszana benne fontos szerepet; másszóval: nekünk hazánk van, amelyhez mi tartozunk s amely mi hozzánk tartozik, úgy hogy egyek vagyunk azzal, amit Magyarországnak nevez a világ. Hazánk van s nem vagyunk nemzetköziek. Nem vagyunk, mert szolgálni-hüségesen és becsülettel szolgálni tudunk mi más országokat is, de a szivünk valahogy csak a régié, az igazié, azé, amelyben születtünk. A Mackenzie folyó hatalmas, méltóságteljes nagy szörnyeteg, a Tisza csak jelentéktelen patak hozzá képest, de nekünk a Tisza mégis csak többet mond; a Tiszáról énekeltek a költőink, a Tiszát szeretjük. Azt a Tiszát, amelynek elnézegettük a folyását, vagy amelynek a partján szalonnát sütöttünk, s mikor ott idegenek csatlakoztak is hozzánk, azok nem voltak idegenek: megértettük őket, a vágyaikat, örömüket, bánatukat kevés szóból is, mert annyi közös meghatározó elem volt bennünk minden értelmi és esetleges vagyoni különbség ellenére is, hogy lehetetlen volt meg nem érteni. Együvé tartoztunk ezzel a megértésünkkel, mig a kanadai tavak mentén ha mindjárt hasonló értelmiségü és hasonlóan szegény emberrel találkozunk is, nem tudjuk úgy egymást megérteni, hogy tudnánk, hogy mi van a másik lelkében. Nem tudjuk, mert nem egy hazánk van. S mivel van ilyen földtől, hagyománytól, nyelvtől és nemzeti vagy népi kultúrától való benső, lelki meghatározottság és pedig nagyjelentőségű, életbevágó meghatározottság: az emberi élethez, a teljes, benső élethez hozzátartozik az, hogy ilyen meghatározottsága legyen. Az ember nem nemzetközi lény, hnem népi lény, s népének a lakóhelye, melyet népi törekvések, vágyak, szenvedélyek, alkotások határolnak, a hazája. Ez a haza tehát nem üres fogalom, hanem féltékeny őrzése egy nép által annak, ami az övé: amit ő teremtett, müveit, amiért ő szenvedett, amit ő védett meg, amit ő formált a maga képére s ami őt formálta a maga képére. A nemzetköziséget erkölcsi okokkal szokták alátámasztani: az
