Tárogató, 1943-1944 (6. évfolyam, 3-12. szám)
1944-02-01 / 8. szám
12 TÁROGATÓ XXXIX. Rend, “minőt a tudomány eszmélt magának”. (12. szin, elejétől addig, mig Ádám és Lucifer falanszterbelieknek öltöznek.) A pénz világa és a tudomány világa közt nagy rokonság van: mindakettő az észre van alapítva s mindakettőt a hasznosság vezérli. Mindakettőből hiányzik az, amit Ádám “kegyelet”-nek nevezett: a hagyomány, az ideális értékek, az erkölcsi elvek tisztelete. Azért különösen hangzik, mikor Ádám a pénz világától elfordul, mert a “kegyelet” hiányzott belőle, s olyan világot óhajt, “minőt a tudomány eszmél magának”, amelyből -— épen mivel tudós munka eredménye —- a kegyelet szintén hiányozni fog, amint azt a szin maga bizonyítja is. A szin nem a tudósok, hanem az utópisták által kigondolt uj társadalmi rend színe. Többen voltak: Plato, Morus Tamás, Campanella, Fourier tartoznak ide, akik egyike sem volt tudós, hanem inkább filozófus vagy álmodozó. A nevük Morus Tamás müvének a ciméből ered, mig a falanszter, a tudományosan szabályozott életű emberek épülete, Fouriertől származik. Itt a falanszter áll előttünk a maga uj, teljesen uj gondolatvilágával. A lakói csak társak (ma: elvtársaknak hívnák őket), teljesen egyen lök, egyenlők ruházatban is, nemzetköziek; a haza fogalma megszűnt s helyette csak az emberiség gondolata érvényes. Ádám még be se lépett a falanszterbe, de máris nehézségei vannak a haza fogalmának az elejtése miatt. Ezért mondja: Egyet bánok csak: a haza jogalmát, MegáUott volna az tán, úgy hiszem, Ez uj rend közt is. .Az emberkebel Korlátot kíván, fél a végtelentől, J Belterjében veszt, hogyha szétterül; Ragaszkodik a múlthoz és jövőhöz; Félek, nem lelkesül a nagy világért, Mint a szülők sírjáért lelkesült. Ki a családért vérét ontaná, Barátjáért legfeljebb könnye van. Mit jelent a haza? Azt jelenti, hogy mi beleszülettünk egy levegőbe, azt a levegőt megszoktuk és megszerettük s bár — amint a tapasztalat mutaja — tudunk más levegőben is élni, de mégis csak visszasóhajtunk az eredetihez és érezzük, hogy valami nincs rendben, mióta a sors kiemelt belőle bennünket. Ez a levegő persze nem az, amit belélegzünk, hanem az eredeti közösségünk múltja és jövője; a nyelve, a szokásai, az örömének és fájdalmának a motiválása, az értékeléseinek a színezete és még sok egyéb, ami ha nem is kizárólag a hazánk földjén terem, de mikor oda átültetődött, az a föld módosította, és pedig úgy, ahogy nekünk tetszik, ahogy nekünk kell. (Folytaink) Buddha jelenti egy kivénhedt és álutakra tévedt kultúra aggkori kimúlását, Krisztus ellenben egy uj nap hajnalát jelenti. —Chamberlain, A 19. század alapjai c. müvében.
