Tárogató, 1943-1944 (6. évfolyam, 3-12. szám)

1943-09-01 / 3. szám

IT"

TÁROGATÓ 9

S A N K Ő.

(REGŐS ÉNEK.)

Irta: Finta Sándor

1942.

Los Angeles, California.

(Folytatás)

Hivatalos egyén, nevüket olvassa.

Ott van a Kunság, java lovasa.

Neve, lova után, ráismernek mindre,

Egy nem odavaló,

(Velük ujjat huzni.)

Közzéjük állani, soh’se merne.

Szolgáé a munka, gazdáé az érdem,

Itt még nem szokás a két-oldalas érem.

Ha hivnak egy nevet,

Előre húz a versenyző lovas.

Megfelel a népnek?

A hajdú ráolvas,

Számot kap a lovas.

Mig végre. .. .

Húzás-halasztással, a névsor végére ér.

Az inditó,

Utolsónak egy nevet kiált.

Int Sankónak, ki lovával messze kiállt.

Hogy jöjjön előre,

S ne legyen oly dőre,

Félre állni, mikor már benevezett.

Öreg Mocskosával kocog Sankó elő. Tömegben moraj kél.

Gúnyosan kiáltnak:

Erre!... Itt egy vevő!. ..

Harsogó kacagás hasítja a léget,

Csiklandós szó repül, villan,

Mely gyújt s éget.

Harsány hang előront:

Fiam!... hogy a zsák csont?

Ecsém!... hol hagytad a bajuszt?

Mi tartja benned a lelket, vagy a szuszt?

Hány pókos a lovad?

Eladnád egy részét?...

Attól félsz, pók nélkül képessége lohad? . ..

...Ügyeld már!.. .hogyha lép, nyikorog a Úgy vélem.... [csontja,

Ösztövér csontváza, szikrákat hány, ontja.

Mindenki azon volt, csípjen egyet rajta, Vásáros-nép, mindég csufolkodó fajta.

Az inditó biró, élt a gyanúperrel.

Melyet Sankó s lova kavart,

Hogy baja eshetik sok számos emberrel.

Nem tétovázott sokat,

Kérte szavazatukat.

A nagy zajban a biró,

Mozdulása kihívó,

Sankónak számot adott.

31

Gazdák szóltak pirongatón, !< »

Hadonáztak tiltakozón.

... Szidták a vad-esetet,

Nem akartak egy gyereket,

Maguk között, vetélytársul megtűrni.

A biró csak azért birta,

Mert szabályban van megirva:

Népszavazás utján,

Ha egyszer már számot nyert,

Nincs tovább tiltakozás,

Bárki legyen, nyerte a pert.

. . .Hogy állhat mi közénk, egy ilyen tökfilko? Szólt egy telkes-gazda, hangja volt kihívó.

... Hol a sarkantyúja?. ..

Vagy mezítláb rúgja,

Pókos lovát a célhoz?. .

Ezer kifakadás,

És még több ócsárlás,

Érte Sankót s a bírót.

... A sok ezzit-azzát...

Egy kölyök mihasznát. ..

Csepegtették az irót.

Ilyen eset,

Még nem esett.

Sok zsémbelés, sok szitok,

Hogy kihez volt címezve?

Nem volt előtte titok,

Szónélkül tarisznyába.

Zavarát, hogy takarja,

Füle tövét vakarta.

Sankó helyét megállta.