Tárogató, 1942-1943 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1942-11-01 / 5. szám
12 TÁROGATÓ XXIV. Rothadás. (Nyolcadik szin. Egész:a Marseillaise dalama hangzik.) Madách a francia forradalmat megelőző kor romlottságát iparkodik bemutatni a nyolcadik színben, amelyben olyan tényezők szerepelnek, amelyek meg akarják értetni velünk, hogy ismét olyan korban vagyunk, amely felsikoltott a szabadulásért. A kort jellemzi egy császári udvar a maga babonás és erkölcstelen, léha légkörével; udvaroncokkal, akiknek az összes gondja az, hogy a maguk szerelmi játékait űzzék tekintet nélkül bármi erkölcsi meggondolásra; a Társaságba tartozó asszonyokkal, akik eszközei a szerelmi játékoknak; s van ebben a korban egy tisztességes ember, egy tudós, aki jobb meggyőződése és tudása ellenére kénytelen más embereket bolonditani, csak azért, hogy kicsapongó, hűtlen feleségének a pénzvágyát kielégítse. Hogy a császári udvar Prágában van, hogy a tudóst Keplernek nevezik, az mind mellékes. A rothadás nem szorítkozott csupán Franciaországra; az, ami a francia forradalmat kiváltotta, egyformán megvolt más országokban is: a születési arisztokrácia birt minden jogot és minden élvezetet, a nép csak az arisztokrácia, a Társaság rabszolgája volt, igavonó állat amely örülhetett, ha a keserves munkájáért akadt valami betévő falatja. A kort jellemzi a közömbösség; eretnekeket még égetnek ugyan, de már nem divat elmenni és gyönyörködni a kínjaikban. A vallás csak külsőség; a tudomány helyett a babona járja; az asztrológusoknak jó üzletük van: jövendőt mondanak a csillagokból, ami ugyan lehetetlen és csak népbutitás számba megy, de pénz folyik be érte. Az ember tragédiájában ilyen horoszkópokat állít fel Kepler, a nagy tudós, nem mintha hinne bennük, hanem mivel szüksége van a pénzre, amiért a felesége állandóan zsarolja. A nyolcadik szin első része a nemes tudóst (Kepler, Ádám) és hitvány feleségét (Müller Borbála, Éva) állítja egymás mellé a császári udvar megfertőzött levegőjében. A szin a lényege szerint történeti valóságot ábrázol, de a benne szereplő személyek csak egy-egy vonásukban felelnek meg azoknak a történeti személyeknek, akiknek a nevét viselik. Ádám-mint Kepler-egy kocsmáros fia, aki a maga erejéből .olyan nemességet szerez magának, amely a legigazibb és elismerésre egyedül méltó: nagy tudóssá, nagy csillagásszá válik. Ez a nemesség azonban semmit sem számit; a másik a fontos, az, amelyet a császári kegy juttat az embernek. Keplert is megnemesitette az uralkodója, hogy igy egyenrangúvá váljék a nemes Müller Borbálával s azt nőül vehesse. Éz a nő válik a nagy tudós élete átkává. Könnyelmű, kicsapongó teremtés; rabul esik a hízelgéseknek, mert üres a lelke, s odaadja magát a szeretőjének. A férje csak arra való, hogy pénzzel lássa el. Az a férje, aki csak a tudománynak él s annyira igénytelen, hogy “semmi sem kell neki a világon, csak az éj és tündöklő csillaga”. Ádám nemes gondolkozására vall, hogy a nejét alapjában véve jónak tartja és bűnét a korának tudja be, mely szülte őt. Elválna tőle, azzal a gondolattal, hogy ha Éva boldogabb tud lenni mással, hát legyen boldogabb mással, de elválni nem lehet, ezt nem engedi a meglevő rend, amelyet az Egyház tekintélye véd. Ádámot a kora romlottsága sújtja le; iszik s mámoros állapotban mondja el azokat a jóslásszerü szavakat, amelyek a bekövetkezendő francia forradalomra céloznak: (Folytatjuk)
