Tárogató, 1942-1943 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1942-10-01 / 4. szám
12 TÁROGATÓ XXIII. Helene középutja. (2. függelék a konstantinápolyi színhez.) Helene-mint Isaura komornája-szemtanuja annak, hogy a nemes Isaura és a nemes Tankréd minden nemességük ellenére is nem lehetnek egymáséi s erre a következőképen elmélkedik: Csodálatos minő örült nemünk! Ha az előítélettel szakit, Vadálatul rohan a kéj után, A méltóságot arcárul letépi És megvetetten sárban ténjereg! Ha nem szakit, önámyától remeg, Fonnyadni hagyja meddő bájait, Mástól és magátol elrabolva a kéjt. — Miért nem jár középen? Vagy mit árt Egy kis kaland, egy kis gyöngéd viszony Illemmel olykor, meg nem joghatom. Hiszen a nő se szellem csak merőben. Nem egészen előítélet kérdése az, hogy a nő tisztának marad-e meg, vagy kurva lesz belőle. Ez az erkölcs-hijával való gondolkozás amellett hogy erkölcstelen is. Az erkölcsi törvények nem azért azok, amik, mert a társadalom s a rendőrség vigyáz arra, hogy az emberek át ne hágják őket, hanem azért, mert Isten akarja azt, hogy a 10 parancsolatnak megfelelően éljünk s ez az isteni akarat biztosítja az erkölcsi törvények egyetemes érvényességét. A motívumunk, mikor erkölcsösen élünk, lehet a más emberektől való félelem, de az ilyen erkölcs nem is igazi erkölcs, hanem csak azt jelenti, hogy az emberek bizonyos csoportjára vonatkoztatottan nem követünk el kihágást. Az igazi erkölcsi cselekedetben a vonatkoztatás magára Istenre történik, tekintet nélkül arra, hogy az emberek mit szólnak hozzá vagy hogy egyáltalán tudnak-e róla. Helene nem ért velünk egyet. Ő szolga és szolgalélek. Az a hivatása, hogy embereket szolgáljon s igy lelkileg is emberektől függ. Életének az a célja, hogy emberek közt találja meg az útját és érvényesülését. Egyszerű és sekélyes életfilozófia az övé, mint olyan sok más emberé: hogy élhetek úgy, hogy magamnak annyi hasznom és előnyöm legyen az életből, amennyit csak szerezhetek magamnak anélkül ,hogy másokat magam ellen fordítanék, akik aztán megakadályozhatnának az életjavaim megszerzésében és ellenem fordulhatnának? Ez az életfilozófia a sajátja a kereskedőnek, ha az erkölcsisége csak a vevői számának a gyarapításától függ; a hivatalnoké, aki az “erkölcsiségét” a föllebbvalói és alantasai tekintetbe vételével szabályozza; s ez azé a nőé, aki az életből annyi élvezetet akar meríteni, amennyit csak lehet, hogy a férjét (a ténylegeset vagy lehetséges jövendőt) el ne veszitse, de az élvezetet tényleg megkapja. Ez Helene középutfilozófiája: középuton kell maradni az igazi erkölcs és igazi erkölcstelenség között; vétkezni az Isten ellen lehet (ha ugyan egyáltalán eszünkbe jut, hogy van Isten), de az emberekkel szemben hibát elkövetni nem szabad. így is mondhatnánk: lehet csalni szerelemben, anyagiakban és szellemiekben egyaránt, ha abból előnyünk származik, addig, amig azt mások meg nem tudják. Ez a társadalmi romlottság legbiztosabb jele, mikor az emberek csak egymástól függnek s nem Istentől. Nyilvánvaló, hogy erkölcsnek nyoma sincs, s hazugság az egész élet. Persze annál hazugabb, mennél kevesebb a más emberek részéről való ellenőrzés. Ezért szoktuk azt mondani, hogy a nagyvárosok romlottabbak, mint a faluk, mert a nagyvárosban könnyebb elveszni a tömegben, mig a kisvárosban mindenki majdnem mindig mindenki más szeme előtt éli az életét.
