Tárogató, 1942-1943 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1942-10-01 / 4. szám
TÁROGATÓ 9 nyilvánul meg. A Korrupcióval már a legrégibb idők történelmében találkozhatunk, igy az ókori görög államokban és Rómában is. Általában a demokráciát vádolják azzal, hogy tág teret nyit a Korrupciónak. Példaként a régi athéni demokráciát és a modern Amerikát hozzák fel. Igaz, mindkettő elrettentő példáját nyújtja a közerkölcsök meglazulásának. Hivatali állások pénzért való árusítása, megvesztegethetőség, a közösség önzetlen szolgálatának teljes hiánya jellemezték az athéni demokráciát egy bizonyos korszakban és az Egyesült Államok kormányzatát a múlt század végén. De éppen a demokrácia volt az, amely végül is az ellenőrzés szigorításával véget vetett a Korrupció uralmának. Természetes, hogy demokratikus országokban, ahol nagyobb tere van a közvélemény ellenőrzésének és ahol megvan a szólásszabadság, a Korrupció nyilvánossá válhat és mindenki tudomást szerezhet róla. Általában legbiztosabb ellenszere a nyilvánosság, a szólásszabadság és a közvélemény ellenőrzése. Ezért antidemokratikus kormányformákban a Korrupció sokkal erősebb, de az ilyen rendszerekben a Korrupció elleni elméleti küzdelem csak a demokráciák bírálatára van korlátozva. Tekintély a tisztelet társadalmi megnyilvánulása, amely szükséges ahhoz, hogy a vezetettek a náluk fizikailag mindig gyengébb vezetők által hozott rendelkezéseknek engedelmeskedjenek. Az állambölcseletben a Tekintély keletkezésére és rendeltetésére nézve évszázadok óta két felfogás küzd egymással s e két szélsőség összeegyeztetésére is történtek már kísérletek. Az isteni erőktől származtatott hatalom középkori s ma újra divatos felfogása szerint a Tekintélyt kritikával illetni nem szabad, mert a tekintély valamely ésszel fel nem érhető elvnél fogva, isteni sugallatra, vagy a faj, az osztály géniuszának általa csalhatatlan módon s általa egyedül megérzett akaratából uralkodik a népen. A másik felfogás a Tekintély ésszerű elemeire helyezi a fősulyt. A Tekintély nem jelent birtokosa számára valamely megtámadhatatlan jogot, hanem ellenkezőleg élvezőjére kötelességet ró, azt, hogy embertársainak hasznára legyen. Annak eldöntésére pedig, hogy a Tekintély birtokosa valóban a nép hasznára van-e, más mód nem kínálkozik, mint a szabad kritika, az emberek szabad véleménynyilvánítása. Ez a felfogas nem félti a Tekintélyeket a szabadságtól, a szabad kritikától, mely ilyképpen a helyes Tekintély-kiválasztódás egyedüli ésszerű biztositéka volna; a szabadság nem dönti le a tekintélyeket, csak megtisztítja azokat irracionális járulékaiktól. Ebben a fogalmazásban tehát Tekintély alatt az olyan vezető egyéniség iránt megnyilvánuló bizalmat és tiszteletet kell érteni, akinek képességei előtt még a szabad kritika is meghajlik. JEGYZETEK AZ EMBER TRAGÉDIÁJÁHOZ Irta: CZAKÓ AMBRÓ ( Folytatás ) De helytelen fényt vet ez a szin általában azokra, akiket a keresztény középkor állított a nők elé eszményképül. Az eszmény nem a tiszta, erényes, de szerelmes nő, aki legméltóbb volna a szerelemre, de tiltva van neki, — amint azt Madách akarná elhitetni velünk —, hanem a tiszta, erényes és szerelmes nő, aki boldog feleség lehet sok gyermekkel megáldva s akit erényességéért és mély vallásosságáért az Egyház mégis a Szentek közé emelt. Gondoljunk csak Magyarországi Szent Erzsébetre. Ádám teljesen összetörik a szerelmi csalódásában s már azt se tudja, hogy mit mond. A szin utolsó monológjában Ádám igy kezdi a beszédét: Vezess, vezess uj létre, Lucifer. S igy fejezi be azt: Kifáradtam, pihenni akarok.
