Tárogató, 1942-1943 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1942-10-01 / 4. szám
6 TÁROGATÓ JEGYZETEK Jézus és a relief. (Ez a pompás kis cikk eredetileg a Catholic Crusader-ben jelent meg s bár most alig van valaki reliefen, nagyon is sokan emlékeznek rá a még nem is nagyon rég múlt tapasztalataiból s nem lehetetlen, hogy mindez újra aktuálissá válik a számukra. Őszintén óhajtjuk, hogy ne igy legyen.) A cikk feltételezi, hogy Krisztus folyamodik reliefért s igy a kitöltött folyamodványához a hivatalnok magyarazátokat fűz. Vezetéknév: Jézus. Nincs rendes cime. Születéshely: Betlehem. Nőtlen. Kora. 33. Foglalkozás: Volt-ács, csavargó, prédikáló és szocialista. Az elmúlt 12 hónap alatt mennyi ideig volt munkanélkül: 1 évig. Mi okból hagyta el a munkáját: abból a vágyból, hogy javítsa az emberiséget és azt szabaddá tegye. Hány szobát foglal el: Egyet se. Zálogcédulák összege: 2 és dollár szerszámokért. Milyen más rokonsága van: Özvegy édesanyja, aki állítólag nem tudja segíteni. Milyen ismerősei segíthetnék: A folyamodó azt állítja, hogy minden ember testvére, de nincs olyan valamirevaló ember, aki ezt vele osztaná. Minő segélyt kap a templomától: Semmilyent. Minő segélyt kap jótékonykodó személyektől: Márta, Mária etc., koszt és lakás. A folyamodó azt állította, hogy teljesen alamizsnán élt, amelyet főleg asszonyoktól kapott. Csavargóit egy csomó züllött emberrel, akik néha valami alkalmi munkát végeztek, mint halásztak s hasonlót. A folyamodó bevallotta, hogy azokat lopással vádolták (egy szamáréval) s hogy az a hírük van, hogy hitetlenek , hogy megsértik a törvényt és a rendet. Mikor -azt kérdezték tőle, hogy a Bizottság hogyan segíthetne rajta, a folyamodó egy kis ideiglenes segélyt kért, amig a gazdasági és erkölcsi nézeteit terjeszti. Jelentés: A vizsgáló biztos azt mondta, hogy ő a folyamodóról mást nem tud, mint azt, amit neki az ő nagyanyja (a vizsgáló nagyanyja) mohdott. Azok az emberek, akik a folyamodó megelőző cimén laknak, szintén semmit se tudnak róla a nevén kivül: az egyik ember látta az arcképét, a másik azt állította, hogy a folyamodó irt egy könyvet a pokolról. A folyamodó megelőző alkalmazói mind halottak. A modem alkalmazók azt mondták, hogy “nincs szükségük ilyen kezekre” (amivel, kétségtelenül, bizonyos jelekre utaltak, amelyeket a folyamodó valamikor a kezén szerzett, mert a kezei véresek voltak). A referenciái teljesen elégtelenek és meg nem felelők voltak. A Főtisztelendő Kaifás és a tiszteletes farizeusok és templom-munkások és írástudók mind azt mondták, hogy bár a folyamodó hatalmas prédikáló, ördögi szelleme van és radikálisan egészségtelen nézetei vannak. Egyik osztályt a másik ellen izgatott, nem pártolta a spórolást, istenkáromló bizalmassággal szólt az Istenről, a gazdagokat és uralkodókat gyalázta stb. Azt kérték a Bizottságtól, hogy semmiképen se segítse őt. A vizsgáló biztos azt gondolta, hogy bár a folyamodó jóravaló és erős embernek látszott, nyilvánvaló volt, hogy valami megzavarta a fejét. Sokat beszélt apjáról és arról, hogy az hol él, de mikor azt kérdezték, hogy hát hol él tényleg, azt válaszolta, hogy a “bensőségben”. A vizsgálónak azt ajánlotta, hogy adja fel a hivatalát s kövesse őt, de nem biztosított semmiféle fizetést. A folyamodó valami szociális forradalomban látszik hinni, amely az elsőket utolsókká és az utolsókat elsőkké tenné, de a hivatalnok nem akarta az ilyesmikre az idejét vesztegetni. A folyamodó megjelent a Bizottság előtt, ahol lehordták amiatt, hogy nem takarékoskodik, nem szorgalmas, nem mértékletes és a rossz társaságáért, amelyben élt. Egy úrnő felajánlotta, hogy szerszámokkal felszereli, ha visszatér az ácsmesterséghez, de a Bizottság kijelentette, hogy semmit se tesz érte, hanem azt ajánlja, hogy menjen az őrültek házába, hacsak üzletibb és gyakorlatibb életet nem fog élni.
