Tárogató, 1942-1943 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1942-09-01 / 3. szám

10

TÁROGATÓ

JEGYZETEK

AZ EMBER TRAGÉDIÁJÁHOZ

Irta:

CZAKÓ AMBRÓ ( Folytatás )

Artus, alexandriai presbyter, ezt tagadta a 4. század elején s azt hirdette, hogy Krisztus csak hasonló lényegü volt az Atyával; homoiousion, homoios-hasonló. Mivel sok követője volt, egyetemes zsinat foglalkozott az ügyével, a niceai 325-ben. Természetszerűleg elitélte.

Mármost megértjük Madách igazságtalanságát, mikor kigunyolja az i betű miatti vitát. Azon az i betűn múlik Krisztus Istensége! Azon az i betűn múlik, hogy ésszerűek vagyunk-e, mikor keresztények vagyunk; azon az i betűn múlik az, hogy templomba járunk, hogy megtagadjuk magunkat mások javára, hogy hiszünk a jóság, irgalmasság, szeretet kötelező erejében; hogy felvesszük a küzdést a kereszténység ellenségeivel; hogy kárhoztatjuk és gáncsoljuk magunkat, mikor önzők, állatiasak voltunk, azaz az i betűn múlik, hogy fejlett bűntudatunk van; azon az i betűn múlik a világ boldogsága, erkölcsi haladása, az élet értelme. Minden, ami igazi érték ezen a világon, mind Krisztus Istenségén, mind azon az i betűn múlik. Egy hivő világ küzdött egy hitetlennel s ezt a küzdelmet nemcsak hogy nem gúnyoljuk ki, vagy akár kicsinyelnénk, hanem mi magunk is vállaljuk, amig csak élünk s vállaljuk a fáradságot, szenvedést, nyomorúságos életet miatta, s ha ebben a küzdelemben halunk meg: nyugodtan és örömmel halunk meg, mert Krisztusért, Istenünkért, mindenünkért hoztuk az áldozatot.

XX. A keresztény életprogram.

(Hetedik szin. Konstantinápoly.)

Mikor Ádám, mint a keresztes hadak vezére a pátriárka elé lép s arra kéri, hogy segítse, hogy harcosai a fáradalmaikat kipihenhessék, a pátriárka ezt válaszolja:

Fiam, csekély dolgokra most nem érek;

Az Isten dicse, a nép üdve hiv.

A pátriárka szavai a keresztény életprogramot a lehető legtömörebben és lehető legtökéletesebben fejezik ki: Isten dicsősége és a nép üdve. Emlékeztet ez bennünket Krisztus szavaira, aki szintén az első két parancsra helyezte a hagsulyt: Isten imádására és felebarátunk szeretetére.

Milyen más volna ez a világ, ha a keresztény nép ezt a két életcélt tartaná szem előtt: Isten dicsőségét úgy keresni, hogy a nép üdvét mozdítjuk elő. A hiba ott történik, hogy vagy az egyik, vagy a másik hiányzik, vagy esetleg mindakettő.

Az első hiba ott van, hogy a nép üdvét Isten nélkül akarják. így akarja Hitler, igy Mussolini, igy Stalin és még sokan mások. Ha az Istennek akarnának engedelmeskedni, akkor tényleg a nép javát akarnák s nem annak az ürügye alatt fasizmust vagy kommunizmust vagy kapitalizmust érvényesiteni. De az Isten nélkül a nép csak a német nép s a többi nép csak arra való, hogy a német nép szolgája legyen;