Tárogató, 1941-1942 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1941-11-01 / 5. szám

8

TÁROGATÓ

S hozzáteszi azt a megjegyzést, amely a legszebbek egyike az egész miiben:

“Ne hidd; homályban ül, mi egy világot rendit és teremt.”

Azaz: csak a lélek, csak a szellem az, ami világokat változtathat meg s teremtő munkát végezhet. Érdekes, hogy ezt a nagy igazságot Lucifer, a gonosz szellem, mondja. De a gonosz sohasem tudna érvényesülni, ha valami nem-gonosz is nem volna a nyilvánulásában. A pusztán gyilkost mindenki csak megveti. De mikor Mussolini készül háborúra, az olasz nép jövendő nagyságáról és dicsőségéről beszél; mikor Hitler akarja feláldozni a német nép millióit a maga nagyzási hóbortjának, a háborús készülődésével egyszersmind a munkanélküliséget is megszünteti. A magunk életében is a gonoszságra való kisértésnek rendszerint van valami racionális jellege is, mint mikor nemi kihágásunk az egészségünk megóvását juttatja az eszünkbe. (“Diabolus physicam docet,” az ördög egészségtant prédikál, mondták a régiek.)

A világot átalakító és kulturvilágot teremtő lelkek ott vannak a nagy világvallások alapítóiban; ott a prófétákban, az apostolokban, a keresztény vallás mártírjaiban. A lélek az, amely szabadságot kíván (a test megelégszik kényelemmel s jó koszttal; a test rabszolga) s más lelkeket felszabadit s megteremti a szabad emberek köztársaságát-ezt nevezhetnénk a lélek politikai szereplésének és teremtésének; a lélek az, amely erkölcsi célok szolgálatába állítja a hordozóját s kultúrát teremt önzetlenül s nem haszonért, a lélek az, amelynek a jóság, igazság és szépség a levegője, amely nélkül-ugy érzi-hogy nincs igazi élete; szóval a lélek az ördög, a luciferi gondolat igazi ellensége; a lélek, amely élni akar mindörökké, amely a saját életét elmélyíteni akarja s mindinkább elmélyíteni, azaz folyton tökéletesedni akar, mig az ördög azt akarja, hogy meghaljunk végérvényesen s amig élünk is, csak haldoklás legyen az életünk és rabszolgaság, mert a gonoszság, az ösztönösség majdnem megfojtott már bennünket.

A harc a lélek és a test közt állandó; de ha a lélek Krisztus szerint igazodik és él, a test nem vehet erőt rajta. A testet megölheti a gonoszság megszemélyesítője, de a lelket nem ronthatja meg. A lelkünk, a fölfelé szárnyaló és Krisztus ideáljai alapján élni akaró lelkünk a legnagyobb kincsünk; a legnagyobb dicséret, amit emberre mondani lehet, az, hogy a leikéből él. Vigyázzunk, hogy a pokol hatalmasságai erőt ne vehessenek rajta.

VIII. Természet és Isten

(3. szin folytatás. Lucifer: Vagyok. . .egész: a földből lángok. ..)

Ádám földi élete a bűnbeesés után azzal kezdődött, hogy megvetette a lábát a földön, mint valami szilárd támasztékon, ahonnan felveheti a küzdelmet az ellenséges erőkkel.

De vájjon ismeri-e Ádám ezeket az erőket? Amit az átlagos tapasztalata ember ellenséges erőknek tart, az rendszerint csak rossz időjárás, amely a termést fenyegeti: sok eső, mikor az nem kellene s jég, mikor már aratásra vár a gabona. Mindez sok kárt okozhat, de meg nem semmisít bennünket. Lucifer ellenben megmutatja a természet igazi hatalmasságait, a hőt, mely a jegek honából termőföldet varázsol s a delejt vagy mágnest, amely szintén nagy bajokat okozhat, bár abban az időben, mikor Madách a müvét irta, még nem tudták azt, hogy a mágneses és elektromos viharok miatt mennyi repülőgép utasa veszti el az életét az irányitó rádió működésének a felmondása miatt. A példák nem is fontosak, de fontos a tény, hogy a természetnek van hatalmasan romboló és megsemmisítő hatása, amely ellen nagyon nehéz vagy épen lehetetlen védekezni. A földrengések egész városokat pusztítottak el; a kínai árvizkatasztrófákról szinte már megszoktuk hallani,