Tárogató, 1941-1942 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1941-11-01 / 5. szám
TAROQATO HAVI FOLYÓIRAT A KANADA) MAGYAROK OKULÁSARA CS SZÓRAKOZTATÁSÁRA SZERKESZTI: DR.CZAKG AMBRO Negyedik évfolyam. ★ 5. szám. ★ 1941. november Harcolunk, bár arra méltatlanok vagyunk, az Isten ügyéért a világban. (Ezt a cikket az angol Sword of the Spirit mozgalom számára F. De Zulueta, a polgárjog tanára az oxfordi egyetemen, irta.) Ez a háború eszmék háborúja. Az ellenségeink durva materializmust (anyagelvüséget) hirdetnek, amely az állam imádásában nyilvánul. Ezt szóval és tettel annyiszor hangoztatták, hogy a bizonyítására nincs szükség. Merev ellentétben állnak ezzel a mi tetteink és szavaink. Mi szabadságot, igazságot és egyenlő jogot akarunk. Hogy gyökeresen különbözünk a totális államrendszer híveitől, az nyilvánvaló, de nem állunk egyedül. Minden országban keresztény férfiak és nők imádkoznak a mi győzelmünkért, tudva azt, hogy ettől függ a tisztességes emberi lét minden reménye. Rendkívül nehéz körülményei ellenére is, a pápa, egy olasz férfi, a kérdést a mi államférfiainkkal azonos módon határozta meg: számára a béke, ha az méltó erre a névre, jelenteni tartozik a nemzetközi megegyezések tiszteletben tartását, minden nemzet sértetlenségét, akár nagyok, akár kicsik azok, és egy igazságra alapított nemzetközi rend felállítását. Amiben a világban fennmaradt tisztességes elemek megegyeznek, az az ősrégi hit, hogy van egy fennsőbbrendü törvény, a viselkedésnek egy szabálya, amelyet az ész és lelkismeret kinyilvánít nekünk, és amelyet az embernek be kell tartania, ha igazán ember akar lenn. A Természettörvény elvei egyszerűen a helyes gondolkozás és helyes cselekvés elvei. A nemzeti és nemzetközi ügyekben érvényesülő jogban és tisztességben való hitünkért harcolunk. Bár ez magátólértetődő, mindig voltak olyanok, akik tagadták a helyes és helytelen szükségképeni és változatlan szabályainak a létezését, azokét a szabályokét, amelyek alapján az embert a lelkiismerete Ítéli és amelyek alapján őt fogják megítélni. Ilyen szellemi ötödik hadoszloposakkal nem vitatkozunk. Széles körben elterjedt tévedés az, — az u. n. keresztény pacifistáké is-, hogy Krisztus bizonyos dolgokban az ész természettörvényét érvénytelenítette. Ezt könnyen meg lehet cáfolni. Krisztus azért jött, hogy beteljesítse a törvényt s nem azért, hogy szétrombolja. Tanításának nagy része erősen hirdeti; ahol túlhaladja, ott épit rá; sohasem mond neki ellent. Ez ön-ellenmondás lett volna, mert az emberi természet, amely a Természettörvényt hirdeti nekünk, az Ő természete is, és ez a természet Istentől jön, és Ő Isten. A természetnek és a lelkiismeretnek ezt a törvényét gyakran belátják olyan jóhiszemű emberek, akik nyíltan nem vonatkoztatják Istenre, néha talán nincs is határozott hitük az Istenben; de ezt a törvényt teljes méltóságában és kényszerítő mivoltában csak akkor lehet felfogni, ha Isten törvényének tekintjük; nem lehet egészében felfogni, hacsak nem tartalmazza Isten imádását; és biztosan csak azok fogják fel, akik imádkoznak azért, hogy megkiméltessenek a kisértéstől. A Természettörvény minduntalan megsértése mutatja, hogy milyen ingadozó az ember által való bírása. Ha az áthágása nem az Isten létének a tagadásából származik, hát ahhoz vezet, és olyan filozófiákhoz vezet, amelyeknek a totális filozófia csak egyike, amelyek nyiltan helyeslik a gonoszág szélsőségeit. Ami bennünket illet, — mi megújítva a hitünket a régi keresztény tanításban, hogy a Természettörvény Isten törvényének a visszhangja a lelkűnkben —, bátran harcolunk abban a
