Tárogató, 1941-1942 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1941-07-01 / 1-2. szám
4 TÁROGATÓ Halászás Ez a cikk a szekesztő élete dicstelenségéről szól, főleg a halászás művészetében való járatlansága m att. De hogy is értenék én a halászáéhoz, mikor életemben csak egyszer halásztam, mikor 1896-ban két másik bajtársammal — s főleg az ő buzdításuknak engedve — kimentem a Bega partjára Temesvár Gyárvárosában. Az egyik halász-kollégám. — családja vagyoni helyzetének megfelelően — szafaládét ebédelt s annak egy kis maradékát tűzte egy meggörbített gombostűre, a gombostűt dugóval ellátott madzagra kötötte, a madzagot egy fűzfavessző végére, s igy létrejött a halászfelszerelése. Mi ketten ugyanúgy cselekedtünk, de azzal a különbséggel, hogy mi csak kenyérbelet tettünk a mi saját meggörbített gombostűnkre. Aztán mindahárman szépen egymás mellé álltunk a Bega partján a Tisza met filmek népszerűtlenek. Ez beszédes jelenség, ha meggondoljuk, hogy milyen népszerűek voltak a Hitler előtti német filmek Magyarországon. Mikor a Wizard of Oz-t mutatták be, a közönség olyan dolgokat olyasott bele, amelyekre a film szerzője egyáltalán nem is gondolt, de amelyek jellemzők a magyarországi felfogásra. így a mennydörgő varázslóban Hitlert látták, a gonosz boszorkányban Stalint, Dorothy megijedt népében Európa népeit. A Népszava ebből az alkalomból ezt irta: “A történetnek jó tanulsága van; néha egy kis kutya farka elég arra, hogy félrevonja a függönyt “a nagy varázsló” trükkjeiről, úgy hogy akárki láthatja, hogy azok, akik egy gombnyomásra az egész világot lágba boríthatják, épen olyan gyenge halandók, mint azok, akiket a láng és tűz megvakitott. Minden azon múlik, hogy ki kezelj a gombot.” A Strike up the Band c. filmben a cenzor benn hagyta ezeket a sorokat; “Nincsen Ducénk és nincsen Führerünk, de van Garbónk és Norma Shearerünk”. A filmet három napig ezzel a szöveggel adták, de aztán a nácik tiltakoztak ellene s az idézett sorokat ki kellett hagyni.” (N. Y. Times). hid és a Tűzoltó torony között s horgainkat bevetettük a Bega piszkos és állítólag halban gazdag vizébe. Belevetettük, vártunk egy kicsit s aztán kihúztuk. Nem volt rajta semmi. Ezt az operációt rtiegismételtük-ugyanolyan eredménnyel. Az ismétlés vagy egy negyedóráig tartott az eredményben való minden változás nélkül. Aztán valamelyikőnk elkiáltotta magát, hogy jön a rendőr, s a hid irányából csakugyan felénk bandukolt egy rendőr azzal a szigorú eltökéltséggel, hogy a TÁROGATÓ jövendő szerkesztőjét az igazságszolgáltatás kezére juttatja. De ebben csalódott, mert a jövendő szerkesztő és társai elhajigálták halászati felszereléseiket és futásnak eredtek. Tehát se a rendőr se mi nem fogtunk semmit. Attól az időtől kezdve — megvallom — egy kissé elhanyagoltam a halászást s a mindenségben egy hal se került szárazra az én működésem révén. Lehet, hogy ez nagy kön- _ nyelmüség volt a részemről, mert ki tudja, milyen kiváló halász lett volna belőlem, ha megfelelő felszereléssel indultam volna neki? Mert a megfelelő felszerelés a fontos. Legalább is ezt mondják a new yorki halászfelszerelési üzletek, amelyek — amint látom — hirdetnek halászó botot ISO dollárért és zsinórt felcsavaró kereket 400 dollárért. Ez kellett volna nekünk! Mindig sejtettem én, hogy a hiányos felszerelésünk volt az oka a sikertelenségünknek. Ha vagy 1000 dollárt belefektettünk volna halász szerszámainkba, talán kifoghattunk volna vagy féltucat keszeget a Begából s most eldicsekedhetnék a kanadai magyaroknak azzal, hogy milyen kiváló és szerencsés halász voltam én már 9 éves koromban. De igy — sajnos -— nincs mivel dicsekednem; igazán és őszintén nincs. Kanadai jegyzetek A rénszarvas. A rénszarvas csordák szépen fejlődnek a Northwest Territories-ben. A Mackenzie folyó deltája körül tanyázik a főcsapat s a JEGYZETEK
