Tárogató, 1941-1942 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1941-1 -01 / 4. szám

8

TÁROGATÓ

Követve-követték fokozódó fénnyel,

Világot átérő, elismerő ténnyel Sorakozó, mesteri alkotásim.

XVI.

Nemcsak a kábeles és villanydrótu modern világ

Telt meg a hírrel:

“Egy volt ecsegi csikós-bojtár,

Értelmi és munkai dönthetetlen sikerével.”

Brazil őserdeje hol a bennszülött indiánok (Fehérek mintájára)

Egymást irtva, tusára keltek,

Áhitozott egy béke-barátra.

Kinek szava hihető, Ítélete megértő.

Kit meg nem vesztegethet semmi földi előny.

Engem hívtak, vártak s fogadtak. Beesküdtettek egy olyan tisztségbe,

Mely minden földihalandó érdemére válna.

Eredményes érvelésem szent békére vezetett, S engem végül Főpapi tisztséggel koronáztak.

Brazil örökzöld, örök-nyár, bőség földje, Pálmák, kígyók, madarak hazája.

Van egy titkolt hibája:

Úgy hívják, hogy sárgaláz.

Akire ez rátalál,

Nincs kivétel, nincsen mentség,

Meg nem menti se föld, se ég.

XVII.

Eredményes életem sikerét feladva ott.

Az északi-földrészre tértem át.

Elhagyva Cabral földjét a sok Palmeirás-t, New York felhákarcolója vonzott.

S itt hol előttem a magyar “Hunky” volt csupán,

Felvettem a harcot, hogy a megalázó jelzőt, Mely fekete glóriát vetett a fajomra,

Értelmem tehetségén átváltsam Emberi-méltóságra.

Tollal írtam, ecsettel festettem, vésővel faragtam.

Könyveim, képeim, szobraim özöne,

Hajtották a szivekre az igazság hullámait.

S egy emberöltő küzdelme árán,

Hol egy vállalta es vállazta a harcot,

Bár sok gáncs esett és a rossz-akarat gátja, Duzzasztotta s örvénnyé dagasztotta a rágalom vádját.

Böcsmérlést, csúfot, ütést,

Mindent kiálltam,

Mert megaláztatásom népem értékének szabadulása lett.

A magyaron élősködők,

A világ országút ja lesipuskásai,

A föld e kiböfögöttjei,

Engem rúghattak, szidhattak.

A fajomért álltam és állom gyalázkodásukat.

XVIII.

Munkáim értékét, halhatatlanságát,

Nem szegheti Ez ebek csaholása.

XIX.

A világ leggazdagabb, legbüszkébb és legzártabb

Múzeumai jól reteszelt kapui,

Csikorogva fordultak, sarkig nyitva,

Hogy halhatatlannak nyilvánított munkáimat Örökkétartó tanítására kiállítsák.

Okulásra, épülésre a nép előtárják,

Égig dicsérve azok erényeit, értékét.

Koromban akit nagynak tartott az emberi hit, Megkülömböztetetten tisztelt a tanultabb nép, Akiket babéron felül, mint kiválókat A történelem elé akartak állítani,

Reám bízták a nagy feladatot,

Hogy az időben jövő jövőnek,

Őket a vésőim utján bemutassam.

Költők, irók, fejedelmek, királyok, főpapok, Kiket korom fénnyel akart jutalmazni.

Az én két szorgos kezemen keresztül kapták, Mit tehetség tehetségnek tehet.

Hogy ékesenszólón maradjon tettük. Halhatatlanitva glóriával ékesen.

XV.

Könyveket Írtam,

Rajzokban mutattam,

Szobrokba faragtam,

Érdemét a fajomnak.

Egy munkásélet soha nem lanyhuló,

Érdemes érdemét jutalmazandó.

E hatalmas ország (mely már az én hazám) akadémiái Tagjaik sorában Helyet ajánlottak,

Hogy igy, és ezzel is tetézzék,

Emberi érdemét, egy volt magyar csikósnak.

XXI.

Figyelj felém népem,

Megkövetlek szépen,

Hogy mit ér egy magyar?

Ha legény a gáton Kit nem hamu takar,

S jártában e világon,

Tehetsége s jóakarat vezérel.

Széltében-hosszában,

Értelemé a világ.

Nem a lemondóké,

Zápult életüké,

De a bátor fajtáé.

Ki tudása révén Aknázza ki az akarat erejét.

(Folytatjuk )