Tárogató, 1941-1942 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1941-07-01 / 1-2. szám

TÁROGATÓ i JEGYZETEK AZ EMBER TRAGÉDIÁJÁHOZ Irta: CZAKÓ AMBRÓ Előszó Két munkás iparkodik valami uj szerszámot létrehozni. Az egyik tagja egy nagy gyárnak, amely hasonló tárgyakat készít, s rendelkezésére bocsátja a munkásának mindazokat az eszközöket, amelyekkel az a saját esze termékét megszerkesztheti. A munkástár­sai is hozzászólnak, bátorítják, jótanácsokkal és segítő kézzel ellátják, mikor megbeszéli velük a gondolatát. Az eredmény: szép, tetszetős formájú szerszám; olyan, amely mindenkit kielégít, már csak azért is, mert előre tudták, hogy mit kapnak, hisz együtt tárgyalták meg az uj készítményt. A másik munkás is vasmunkás, de az élet úgy akarta, hogy fárme­­reskedjék valahol a vidéken, egyedül, ahol másokkal, mint fármerek­­kel nem is találkozik. De ő is uj szerszámon dolgozik, de csak a maga primitiv eszközeivel. S persze maga dolgozik, mert nincs senki, akivel megbeszélhetné az ötletét. Eredmény: nem valami tetszetős formájú készítmény, amely amellett szokatlan is, mert egy ember eszelte ki, akit a közösség nem támogatott. A közösség nem is rajong érte, mert job­ban beleillik az életkörülményeibe az ő általa is meghatározott csiszolt külsejű készítmény. A falusi munka addig nem remélhet elismerést, mig valaki nem akad, akinek épen ez az egyéni, nehézkes, “saját kezű munkájú” szerszám tetszik. Ezeket a Jegyzeteket ez a másik, a céhbeliek városi tömörültsé­­gétől távoleső vidéki munkás hozta létre. Hogyne volna vidéki, mikor Kanada csak vidéket jelenthet a magyar kultúra műhelye szempont­jából? Ezek a Jegyzetek torontoi magyaroknak 1940-41-ben elmondott vasárnapi elmélkedésekhez készült jegyzetek. Innen a tagozottságuk; a bennük megnyilvánuló válogató szellem; gyakorlatiságuk; az irodalmi és esztétikai szempontok kikapcsolása. Az ember tragédiájával való ez a kimentő foglalkozás abból a meggyődődésből eredt, hogy Az ember tragédiája egyetemes emberi érték, egy sokat szenvedett ember sorson, valláson és a keresztény vallás főkérdésein való — itt-ott elkesere­dett — de őszinte tépelődésének a gyümölcse. Világnézetből vagy világnézeten való töprengésből fakadt s igy megérdemli, hogy világ­nézeti szempontból gondoljuk át. Ezt tette vele e sorok szerzője; gondolatainak a lényegét leírta s a következőkben adja. Ha az ő vidéki szerszámát a vidék fármerei használni tudják, akkor elért valamit, ami a munkáját megmenti a játékosság hiábava­lóságától és fölöslegességétől. Toronto, Ontario, Kanada Czakó Ambró. JEGYZETEK AZ EMBER TRAGÉDIÁJÁHOZ I. Isten a világ teremtője Az ember tragédiája a világirodalom egyik leghatalmasabb alko­tása, amelyet a szerzője, Madách Imre, egy évig irt 1859-1860-ban. —

Next

/
Thumbnails
Contents