Tárogató, 1940-1941 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1940-11-01 / 5. szám

MAGÁNÉLETÜNK FELADATAI

(Egy amerikai tudós, Dr. Alexis Carrel cikkéből irtuk ki a következő igen fontos sorokat. Carrel a Rockefeller Institute biológusa volt egész 65 éves kordig, mikor hivatalból nyugdíjazták. Elnyerte a Nobel dijat. Francia születésű.)

Mi valamennyien mindent nagyon könnyen vettünk. Az életünk hasonlított az angol week-endhez-csütörtöktől hétfőig alig valami erőfeszítés, de annál több élvezet. Szórakozás lett a nemzeti óhajtásunk és a “good time” a legfőbb gondunk. A tökéletes élet, amint azt az átlag fiatal vagy felnőtt ember tekintette, abból állott, hogy bőven volt szórakozás, mozi, rádió, párti, alkohol, nemi kihágás. •

Ez a renyhe és fegyelmezetlen élet megcsapolta egyéni erőnket és veszélyeztette demokratikus kormányformánkat. A mi fajtánknak uj fegyelem, erkölcsiség és intelligencia kell. Különösen hangzik, de a demokráciák nem erőltették meg magukat, hogy ezeket a tulajdonságokat beoltsák a polgáraikba. Hatalmas szociális reformterveket kovácsoltak, de elfelejtették, hogy ezeknek a hatékonysága végeredményben az egyéni polgáron múlik. “Nem lehet rohadt fát faragni”-mondja egy

kinai közmondás.

Mi tudományosan tökéletesítettünk virágot, gyümölcsöt, állatot, de elhanyagoltuk az egyszerű tudományos elveknek a magunk virágzására való alkalmazását. Hatalmas lehetőségek szunnyadnak a szöveteinkben és agyunkban csupán arra várva, hogy fegyelmezett használattal kifejlesszük őket.

Hogy a külső és belső veszedelmekkel szembeszállhassunk, nagyon meg kell erősítenünk magunkat. Ezt nem lehet súlyos állami költekezésekkel vagy szervezetekkel vagy bizottságokkal elérni. Ha azt akarjuk, hogy népünk újjá ébredjen, annak a magánéletünk kis laboratóriumaiban kell megtörténnie.

Minmagunknak ez a megujitása három dimenziós feladat. A mi csudálatos emberi szervezetünk hármas működés egysége: a fizikai, értelmi és erkölcsi működésé. Ha érezni akarjuk azt, hogy az életet teljességében éljük és egyénileg akarunk a civilizációhoz hozzájárulni, az életnek mindahárom síkján fegyelmezni kell magunkat.

Az a szerszám, amelyet az embernek okvetlenül alkalmaznia kell önmaga újjá építésében: a fegyelem.

A fegyelem a sejtjeink legmélyéből nem is