Tárogató, 1940-1941 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1940-10-01 / 4. szám

10 TÁROGATÓ hogy Victor Hugo ép gerinccel került vissza Párizsba, sőt Trotzky is hatalomra jutott, bárba rövid lejáratú volt az erőszak hatalma, azonban Rákóczi Rodostóban, Kossuth Lajos Turinban fejezte be emigráns pályafutását. Nem kétséges, hogy a babérkoszorúval a hi­stória nem a siker vagy sikertelenség szerint koszoruzza az emigráns fejeket. Nem mindegy, hogy ki, mikor és miért megy önkéntelen vagy önkéntes számkivetés­be. Amikor a forradalomnak keresztelt ma­gyar összeomlás az ellenforradalmi kudarcba fulladt, amely mindent megtett, csak épen az összeomlást nem tudta visszacsinálni, sokan hagyták el szülőhazájukat. Köztük oly ki­váló tehetségek, mint Jászi Oszkár, oly puri­tán jellemek, mint Szende Pál, de ugyanak­kor megfutamodott a forradalmak egynéhány élősdije is. Mert minden felfordulásnak el­kerülhetetlen velejárója, mint a tengeri vihar­nak, hogy értékeket és szörnyetegeket vegye­sen hoz a felszinre. Szóval, aki nem felszínesen figyeli az ese­ményeket és szereplőit, nem aszerint külön­böztet emigránsok közt, hogy sikert ért-e a politikájuk, hanem az okok szerint, amelyek miatt hazájukat elhagyták s egyéni jellemük szerint, amely tetteikben jut kifejezésre. Ami­óta Magyarországon a zsidótörvények érez­tették a náci csizmasarkot, amely alatt az or­szág sínylődik, rengeteg ember sitett hanyat­­homlok elhagyni az országot. Nemcsak a magamfajták, akikkel vezércikkekben közöl­ték náci parancsszóra, hogy “künn tágasabb,” hanem egész sereg olyan zsidó és nem-zsidó, aki 1920-ban sürgősen hozzáidomult ahhoz a nemzeti-keresztény reakcióhoz, amely Krisz­tus tanítását egy percig sem követte, hanem az álomvilág “Nagymagyarországért” egy koc­kára tette fel az egész kis árva magyarság sor­sát. Amikor már nem lehetett a “kérlek alás­­san” világban tovább keresni, amikor állá­sokból, szerkesztőségekből kezdték kirugdosni azokat, akiknek csak egyetlen elve van: “szeretném én látni azt a kormányt, amelyet nem támogatok” -—, az “ellenforradalom” elősdiei felcsaptak emigránsoknak. Senki sem veszi tőlük rossz néven, hogy bőrüket igye­keznek menteni, amihez minden féregnek jus­sa van, de nem kívánatos, hogy őket azok­kal tévesszék össze, akik bőrüket önként vit­ték a vásárra, mert meggyőződésük parancsát követték. Igaz, hogy Jézust is latrok közt feszítették fel, de azért a kettőt mégsem illik egy kalap alatt emlegetni. Ennél is nagyobb baj, hogy egynémely or­szágban a “refugee” egyformán “alien,” nem kívánatos idegen, aki elveszi a munkát az ál­lampolgárok elől. Ez baj, nemcsak mert el­képesztő igazságtalanságot eredményez, ha­nem mert lehetetlenné teszi, hogy azokat alkalmazzák az “ötödik kolumna” elleni küz­delemben, akik saját keserves tapasztalataik­nál fogva erre a legalkalmasabbak. Nagy Britanniában már rájöttek a különbségre, amely a kétfajta emigráns közt szembeszökő. Remélhetőleg Kanada és a USA sem fog el­késni ennek a gyakorlati igazságnak felisme­résében. A VILÁG FOLYÁSA-+ 1 I-4 A háború A háború több mint egy éve dühöng. Ang­liának a nácik által sokat emlegetett megszál­lása a mesék országába tartozik. Legalább is erre vall minden jel. A náci repülőkkel szemben az RAF (Royal Air Force) fölénye­sen állja meg a helyét s a német propaganda hazudozásait mind lehetetlenebbé teszi. A Royal Air Force nemcsak Berlint bombázta már több ízben, amit a német propaganda mindig teljesen lehetetlennek hirdetett, hanem több mint száz német várost s óriási pusztí­tásokat vitt végbe a német katonai fontos­ságú gyárak és telepek közt. Tény, hogy az angol flotta uralkodik a ten­gerek fölött. Tény, hogy Németország külkereskedelmét lesöpörte a tenger színéről s a németek, akik Dél Amerikának azt Ígérték, hogy szeptem­berben leszállítják a rendeléseket, most már jövő év tavaszára ígérik. Tény, hogy még mi erősödünk légi erőben, Németország gyengül. Tény, hogy az amerikai közvélemény fel­ébredt a fásultságából s minden erejével se­gíti Angliát, mint amely Amerika védelmét is végzi. Minden elfogulatlan szemlélő bizalommal néz a háború második esztendeje felé, amely kétségtelenül győzelmeket és a legnagyobb va­lószínűség szerint A győzelmet fogja jelenteni Nagy Britanniának és az egész világ szabad­ságszerető népének.

Next

/
Thumbnails
Contents