Tárogató, 1940-1941 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1940-10-01 / 4. szám
10 TÁROGATÓ hogy Victor Hugo ép gerinccel került vissza Párizsba, sőt Trotzky is hatalomra jutott, bárba rövid lejáratú volt az erőszak hatalma, azonban Rákóczi Rodostóban, Kossuth Lajos Turinban fejezte be emigráns pályafutását. Nem kétséges, hogy a babérkoszorúval a história nem a siker vagy sikertelenség szerint koszoruzza az emigráns fejeket. Nem mindegy, hogy ki, mikor és miért megy önkéntelen vagy önkéntes számkivetésbe. Amikor a forradalomnak keresztelt magyar összeomlás az ellenforradalmi kudarcba fulladt, amely mindent megtett, csak épen az összeomlást nem tudta visszacsinálni, sokan hagyták el szülőhazájukat. Köztük oly kiváló tehetségek, mint Jászi Oszkár, oly puritán jellemek, mint Szende Pál, de ugyanakkor megfutamodott a forradalmak egynéhány élősdije is. Mert minden felfordulásnak elkerülhetetlen velejárója, mint a tengeri viharnak, hogy értékeket és szörnyetegeket vegyesen hoz a felszinre. Szóval, aki nem felszínesen figyeli az eseményeket és szereplőit, nem aszerint különböztet emigránsok közt, hogy sikert ért-e a politikájuk, hanem az okok szerint, amelyek miatt hazájukat elhagyták s egyéni jellemük szerint, amely tetteikben jut kifejezésre. Amióta Magyarországon a zsidótörvények éreztették a náci csizmasarkot, amely alatt az ország sínylődik, rengeteg ember sitett hanyathomlok elhagyni az országot. Nemcsak a magamfajták, akikkel vezércikkekben közölték náci parancsszóra, hogy “künn tágasabb,” hanem egész sereg olyan zsidó és nem-zsidó, aki 1920-ban sürgősen hozzáidomult ahhoz a nemzeti-keresztény reakcióhoz, amely Krisztus tanítását egy percig sem követte, hanem az álomvilág “Nagymagyarországért” egy kockára tette fel az egész kis árva magyarság sorsát. Amikor már nem lehetett a “kérlek alássan” világban tovább keresni, amikor állásokból, szerkesztőségekből kezdték kirugdosni azokat, akiknek csak egyetlen elve van: “szeretném én látni azt a kormányt, amelyet nem támogatok” -—, az “ellenforradalom” elősdiei felcsaptak emigránsoknak. Senki sem veszi tőlük rossz néven, hogy bőrüket igyekeznek menteni, amihez minden féregnek jussa van, de nem kívánatos, hogy őket azokkal tévesszék össze, akik bőrüket önként vitték a vásárra, mert meggyőződésük parancsát követték. Igaz, hogy Jézust is latrok közt feszítették fel, de azért a kettőt mégsem illik egy kalap alatt emlegetni. Ennél is nagyobb baj, hogy egynémely országban a “refugee” egyformán “alien,” nem kívánatos idegen, aki elveszi a munkát az állampolgárok elől. Ez baj, nemcsak mert elképesztő igazságtalanságot eredményez, hanem mert lehetetlenné teszi, hogy azokat alkalmazzák az “ötödik kolumna” elleni küzdelemben, akik saját keserves tapasztalataiknál fogva erre a legalkalmasabbak. Nagy Britanniában már rájöttek a különbségre, amely a kétfajta emigráns közt szembeszökő. Remélhetőleg Kanada és a USA sem fog elkésni ennek a gyakorlati igazságnak felismerésében. A VILÁG FOLYÁSA-+ 1 I-4 A háború A háború több mint egy éve dühöng. Angliának a nácik által sokat emlegetett megszállása a mesék országába tartozik. Legalább is erre vall minden jel. A náci repülőkkel szemben az RAF (Royal Air Force) fölényesen állja meg a helyét s a német propaganda hazudozásait mind lehetetlenebbé teszi. A Royal Air Force nemcsak Berlint bombázta már több ízben, amit a német propaganda mindig teljesen lehetetlennek hirdetett, hanem több mint száz német várost s óriási pusztításokat vitt végbe a német katonai fontosságú gyárak és telepek közt. Tény, hogy az angol flotta uralkodik a tengerek fölött. Tény, hogy Németország külkereskedelmét lesöpörte a tenger színéről s a németek, akik Dél Amerikának azt Ígérték, hogy szeptemberben leszállítják a rendeléseket, most már jövő év tavaszára ígérik. Tény, hogy még mi erősödünk légi erőben, Németország gyengül. Tény, hogy az amerikai közvélemény felébredt a fásultságából s minden erejével segíti Angliát, mint amely Amerika védelmét is végzi. Minden elfogulatlan szemlélő bizalommal néz a háború második esztendeje felé, amely kétségtelenül győzelmeket és a legnagyobb valószínűség szerint A győzelmet fogja jelenteni Nagy Britanniának és az egész világ szabadságszerető népének.