Tárogató, 1940-1941 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1940-10-01 / 4. szám
TÁROGATÓ 5 Schumann, Róbert, német, 1810-1856. Irt 4 szimfóniát, kamarazene müveket, sok zongora müvet. Sibelius, Jan, szül. 1865-ben. A legnagyobb élő finn zeneszerző, aki ugyan nem finn népdalokra támaszkodik, hanem önálló, de akinek a muzsikáját a finnek a sajátjuknak ismerték el. Amerikában sokat játsszák minden müvét. A Finlandia c. zenés költeményét ép úgy elcsépelték, mint Liszt 2. rapszódiáját. Smetana, Bedrich, cseh, izig-vérig cseh, 1824—1884. Operái közül Az eladott menyasszony az egész világon műsoron van, Hazám c. zenekölteményét is állandóan halljuk. Strauss, Richárd, német, 1864-ben szül. Bécsben el. Nagy zenekarokra irt müvek szerzője. Irt több operát (Salome, Elektra, A rózsalovag, Ariadne), szimfóniákat, zenekölteményeket (Don Juan, Halál és megdicsőülés, Till Eulenspiegel, Heldenleben stb.) Sok dala is van. Sullivan, Arthur, angol, 1842-1900. A Gilbert és Sullivan operett gyárosok cég zeneiró tagja. Irt oratóriumokat és nyitányokat is. Verdi, Giuseppe, olasz, 1813-1901. Operái minden operaház kedvelt darabjai. (Rigoletto, Trubadúr, Traviata, Álarcosbál, Aida, Otelló, Végzet hatalma). Irt egy hatalmas Requiemet és egyéb egyházi zenét is. Wagner, Richárd, német, 1813-1883. Operái: Trisztán és Izolde, a Niebelung gyűrű ciklus, A bolygó hollandi, Tannhäuser, Lohengrin, Parsifal. Weber, Carl Maria, német, 1786-1826. Operái közül A bűvös vadász a legismertebb, Euryanthe és Oberon részleteikben. Williams, Ralph Vaughan, angol, 1872- ben szül. Irt operákat, zenekari müveket, kamarazenét, dalokat, misét. Wolf, Hugo osztrák, 1860-1903. Operája A korregidor. Hires még az Olasz szerenádja és főleg a dalai. Wolf-Ferrari, olasz-német, 1876-ban szül. Operái közül a Susan’s Secret és a Jewels of the Madonna részleteikben rádión is hallhatók. BOSZORKÁNYOKRÓL A boszorkány régi angol meghatározása ez: “Olyan személy, aki az ördöggel cimborái, akár tanácsot kérve attól, akár valamely cselekedet végrehajtására.” Tehát nem az a fontos, hogy ocsmány vén asszony legyen valaki, hogy boszorkánynak tartsák, amint mi vagyunk hajlandók tartani, hanem az, hogy az ördöggel cimborái jón. A boszorkányokban való hit a régi pogányság továbbélését jelentette a keresztény országokban s ezért a keresztény vallás képviselői tüzzel-vassal küzdöttek ellene. A boszorkányok létezését és átkos működését egész a 18. századig hitték, de a felvilágosodás végre is véget vetett ennek a sok áldozatot követelő népbabonának. A boszorkányok problémáját olyan komolyan vették, hogy egész irodalom fejlődött ki, amelyben tudós papok és jogászok fejtegették, elemezték a boszorkányok káros és istentelen tevékenységét és azt, hogy hogyan lehet ellenük védekezni. Mi nem hisszük, hogy a boszorkányokban való hit mindig káros volt; ellenkezőleg, a következő történet, amelyet a tudós Francesco M. Guazzo Boszorkány tankönyvéből (Compendium Maleficarum, Müano, 1608) irtunk ki, azt bizonyítja, hogy a boszorkányokban való hit néha nagyon is kapóra jött az embereknek. íme itt van: A leányzó, akit az ördög csábított el. “Hector Boece (boszorkány történetek Írója) beszéli, hogy Moray Firth partvidékén, Skóciában, egy előkelő származású és nagy szépségű leány egész csomó nemes kérőt utasított vissza, mert gyalázatos viszonyt kezdett egy ördöggel. Mikor a szülei ráförmedtek, hogy vallja be, igaz-e mindez, a leány azt válaszolta, hogy egy csudálatos szépségű ifjúval szokott szeretkezni éjjel és néha nappal, akiről azt se tudja, hogy honnan jön és hová megy. A szülei nem hitték el egészen a leányuk történetét s tervet kovácsoltak arra nézve, hogy pontosan megtudják, ki ostromolta meg a leányuk szüzességét. Mikor aztán három nap múltán a szolgáló jelentette nekik, hogy a szerető a házban volt, elreteszelték az ajtókat és ablakokat, meggyujtottak, egy csomó fáklyát, behatoltak a hálószobába, ahol a leányuk karjaiban egy rettenetes szörnyeteget láttak, olyan borzasztót, hogy minden emberi képzeletet felülmúlt. Mások is odasiettek a látványosságra, többek közt egy szentéletü pap, aki jártas volt a szertartásokban és ördögűzésben, aki — mig a többi rémülten szaladt el — elkezdte mondani Szent János evangéliumát. Mikor odaért, hogy “Az Ige testté lön,” a gonosz szellem hatalmasat ordított, felgyújtotta a bútorokat s elrohant,
