Tárogató, 1939-1940 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1939-09-01 / 3. szám

6

TÁROGATÓ

«-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------A,

JEGYZETEK

i---------------------------------------------------------------------------------------—------------------------------♦

A veszedelmes február

A világegyetem nem olyan nyugodt és békés, mint amilyennek látszik, mikor az éjszaka csöndjében feltekintünk a csillagos égre s jóleső érzéssel gondoljuk el, hogy itt a földön ugyan baj, veszekedés, lárma és nyugtalanság van, de a mindenség nyugodtan és zavartalanul éli a maga lárma nélküli világát. A tény az, hogy a földön kívüli világ élete egyáltalán nem zavartalan; azt mondhatnánk, hogy a világban állandóan világok keletkeznek és pusztulnak el s ez a folyamat bennünket is érint. Érint a szó szoros értelmében, mert meteoritok hullanak a földre s minden ilyen meteorit egy csillagnak a pusztulását jelenti.

A csillagok haladnak a pályájukon, de ha a Föld vonzóerejének a hatása alá kerülnek, akkor a Földre hullanak. Ezt a jelenséget csillaghullásnak nevezzük s legfeltűnőbben augusztusban és novemberben szemlélhetjük. De nemcsak ebben a két hónapban “hullnak a csillagok,” hanem állandóan, minden nap hull az a jórészt finom vaspor a földre, amelynek az eredete földönkivüli s csillagok porát jelenti. A meteoritok növelik a föld súlyát s ez viszont a Föld vonzóerejének a növekedését jelenti, aminek a következményeképen a meteoritok száma is növekedni fog.

A földre hullott csillagok különböző nagyságúak. Majdnem minden múzeumnak van kisebb — nagyobb darabja. Az utolsó óriási nagyságú meteorit 1908-ban zuhant le Szibériában a Jenisei környékén. Szerencsére egy őserdőbe zuhant le, de akkora robajjal, hogy az 650 mérföldnyire elhallatszott s a világ összes földrengés jelző készülékei jelezték. A súlya vagy 1 millió tonna volt s 100 mérföld sugárral biró köralakban elpusztította a környező területet. Mi történt volna, ha Magyarország közepére zuhant volna le?

Hoerbiger professzor elmélete szerint lehetetlen elkerülni, hogy valamely bolygóval a csatlósai végül is össze ne ütközzenek. A bolygók pályája nem pontosan ellipszis (az ellipszis kinyújtott kör) formájú, hanem ellipszis formájú spirális, azaz a bolygó és csatlósa köde valódi sikerek olyan erővel töltenek el, amely megbirta a ma terhét s frissen tartja a testet egy holnapi uj nekibuzdulásra. Vájjon van-e a gazdagoknak is lelkűk, vagy csak számitó, spekuláló értelmük s akaratuk az értelmük sugallatának a végrehajtására tekintet nélkül arra, hogy az jó — e vagy gonosz. . ■ ?

zötti távolság állandóan kisebbedik. Ha ez a távolság csökkenés egy bizonyos határt elér, akkor a csatlós a bolygó vonzóerejébe kerül s arra rázuhan. így előbb — utóbb minden bolygó, üstökös, csatlós vagy aszteroid összeütközik azzal a csillaggal vagy nappal, amely körül kering.

Nekünk is van egy ilyen csatlósunk, a hold. A hold is állandóan közeledik a földhöz s egyszer a földre fog zuhanni. Aggodalomra ugyan nincs ok, mert a veszedelem nem közeli; a csillagászok szerint évek milliói fognak elmúlni, amig ez megtörténik. De van egy másik csillag, amely tényleg veszedelmet jelenthet: Anteros a neve s Delporte belga csillagász fedezte fel 1936-ban. Ez a csillag bizonyos februárokban nagyon közel juut a földhoz s 1940 februárjában csak 2 millió mérföldnyire lesz tőlünk. Ez nem sok, ha meggondoljuk, hogy a hozzánk legközelebb eső bolygó, a Mars, 70 millió mérföldnyire van. A jövő év februárjában fennáll az a veszedelem, hogy az Anteros a földre zuhan. Igaz, hogy aránylag nem nagy, mert az átmérője csak 2 mérföld, de mégis mérhetetlen károkat okozhat. A valószínűsége annak, hogy ránk zuhan, egy ötvenezred, ami kicsinek látszik, de ha meggondoljuk, hogy az ir sorsjáték valósrinüsége csak egy százezred s mégis veszünk sorsjegyet, nem olyan kicsi.

Valamikor, sok millió évvel ezelőtt, a földet egy hatalmas bolygó főbe kólintotta. Legalább is ennek tulajdonítják a csillagászok azt a körülményt, hogy a föld forgási tengelye nem függélyes, hanem azzal elég nagy szöget zár be. De viszont ez teszi lehetővé az évszakok változását s ez pedig az életet. Tehát egy ilyen földöntúli eredetű katasztrófa tette lehetővé az életet s egy ilyen fogja megszüntetni azt.

Érdekes, hogy Ausztráliát is ilyen a Földre zuhant csillagnak tekintik s a körülötte szétszórt szigeteket a nagy csillag töredékeinek. Reméljük, hogy egy hasonló nagyságú nem fog egyhamar ránk zuhanni, de persze sohasem lehet tudni. .. (A. Braghine ezredes cikkéből, a Les Annales-ban.)

IV. Frigyes Vilmos porosz király egyszer bizalmasan megkérdezett egy dúsgazdag bankárt, hogy mennyi a vagyona. “Felség, 4000 tallér” — volt annak a válasza. A király nem hitte el. Mire a bankár: “Felség, ami ezen az összegen jelül van a birtokomban, azt máról holnapra elveszthetem. De azt a 4 ezer tál-