Tárogató, 1939-1940 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1939-07-01 / 1-2. szám

Balassa Bálint, Cantio Militaris

Panaszkodással,

Keserves jajszóval Pannónia siratja Magyarok országát,

Az ő kedves anyját Hogy árvaságban látja; Mert vitéz Mars apja Azki volt gyámola Immár őtet elhatta.

Oh áldott, boldog föld! Voltál kedves, szép, zöld, Ékes minden határod; Szép, nemes címered Az égig tündöklett Hírrel rigen szabadságod; Sok ezüst-arannyal S vad, kövér barommal Bü minden tartományod.

Nemcsak nyilvánvaló Keresztyén vérszopó Pogány megrontja fiát: De még hajas szomszid Mardosó kutyakint Reád kisziti agyarát, Hogy tiged megmarjon Javaiddal bírjon Elnyerhesse hazádat.

Ne szánjuk éltünket, Ontani virünket Sok szép lakóhelyünkért! Nemes címerünkért Elveszett szabadságért, Bátran vagdalkozzunk! Hadd lássák, mit tudunk Jó zsiros határunkért!

Gályásmester nélkül Mint tengeri habtul Az gálya hányattatik: Elfogyott reménység,

Mert semmi segitsig Szeginynek nem adatik; Nem használ kiáltás,

Sem habhoz kapdozás: Egyszersmint csak eldülünk.

Ily igyekezetre Szip vitézkedisre Segiljen az Ur Isten! Valamit elvesztett Szeginy magyar nemzet, Mindent visszanyerhessen! Még az én két kezem Puskám, hegyes töröm Pogányban kárt tehessen!

Az ezerhatszázban Hogy ezeket irám Hatvanhat esztendőben.

Ekém után jártam,

S arra is vigyáztam,

Hogy ehessem kenyérben;

Zabot is vetettem

Mert lovat szerettem

Vettem hasznát mezőben. Amen.