Tárogató, 1939-1940 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1939-07-01 / 1-2. szám

12

TÁROGATÓ

lószinübb, hogy a tisztességes németekből Németországban demokratákat csinál, mint az, hogy nácikat az itteni németekből. Mert ha meggondolja, hogy mit adtak a németek Amerikának, logikusan következik, hogy azoknak a militarizmusra és elnyomásra csak borzalomakár Németországban vannak gúzsba kötve —, a miltarizmusra és elnyomásra csak borzalommal gondolhatnak.

Nem tagadom le Fritz Kuhn Bundjainak, a nácikkal szimpatizálók és propagandisták létezését. De akármekkora lármát csapnak is, csupán nevetséges kisebbséget alkotnak, ha ahhoz a 20 vagy 30 millió német származású amerikaihoz mérjük őket, akik segítettek, segítik és segíteni fogják a mi demokráciánk erősségét a zsarnokok támadásával szemben.

Sőt egyikük vezérünk lehet ismét, amint egy Amerikaner volt a a világháborúban a Kaiser ellen. A neve John J. Pershing volt, amely nevet a családja 1860-ban még Pfőrchin-nek irt. Csak próbáljon meg nácikat csinálni mi belőlünk!”

A totalitárius államok (Németország és Itália) hatalmi túlkapásai ellen létesített demokratikus blokk tartalmazza Törökországot és tartalmazni fogja Oroszországot, ha az a lókupec módszereit fel tudja adni. Olaszország tengeri haderejének a jelentősége majdnem semmire olvadt, legalább is a Földközi Tengeren való operálás szempontjából. Csuda-e, hogy úgy Németország, mint Itália egyszerre a békéről kezd beszélni, azt emlegetve, hogy nincs olyan probléma, amelyet békés utón el ne lehetne intézni.

Mi, kanadai magyarok, természetesen a demokratikus blokk mellett vagyunk. Bennünket kötelez a hüségeskünk, de kötelez Magyarország nagy történelmi hagyománya is. Bennünket szabadság szeretetben és az elnyomás és az elnyomók gyűlöletében neveltek. Velünk Petőfi verseit szavaltatták az iskolában, verseket, amelyek a “szent szabadság” dicséretét zengték. Mi ezt a becsületes magyar szellemet soha fel nem adjuk. Már csak azért sem, mert ezt a szellemet azok sem adják fel. akik otthon vannak. Külpolitikai nyomás, a stratégiai kényszerhelyzet arra bírták a magyar politikai élet vezetőit, hogy a német — olasz axis mellé állítsák Magyarországot. Ugyan mitt. tehettek volna egyebet? Szembeszállni Németországgal azt jelentette volna, hogy Németország végiggázolt volna Magyarországon, amint végiggázolt Csehszlovákián. Anglia tiltakozott volna ez ellen, de hadsereget nem küldött volna Magyarország felszabadítására és pedig két okból se: az egyik az lett volna, hogy Magyarország ideiglenes

eleste sem lett volna elég ok egy világháború megindítására (mert nincs kétség, hogy az uj európai háború világháború lesz, ha kitör); a másik pedig az, hogy Anglia Magyarország elestét amugyis csak ideiglenesnek tekintette volna, amint ideiglenesnek tekinti Csehszlovákia szolgai helyzetét. Ideiglenesnek; de az alatt az idő alatt, mig a német katona — csizmák tiporták volna a magyar nemzet testét, az országot a németek teljesen kirabolták volna s a jó magyar legényeket besorozták volna a német hadseregbe. így, ahogy most áll a helyzet, Magyarország verheti a dobot Németország mellett, de ha kenyértörésre kerül a sor, azaz, ha háborúra kerül a sor, kibújhat még mindig a kötelezettsége alól. Bizzunk a régi szabású magyar politikusok szellemi fennsőbbségében. Amint egy percig sem kételkedünk abban, hogy a világkonfliktusból Anglia és a demokrácia diadalmasan kerül ki, úgy semmi aggodalmunk sincs a magyar jövőt illetőleg. Az a szemét, amely a magyarországi nácik személyében ideig — óráig üvölthet otthon a német nácik iránt lelkesedve és zsidókat falva, el fog tűnni a közéletből, amint hogy a szemét általában el szokott tűnni ott, ahol az emberek még törődnek valamit a tisztasággal.

Nehézségek egészen más irányból fognak jönni. Hitlernek az a tette, amely a cseheket és szlovákokat szolgaságba hajtotta, nemcsak brutális volt (ezt mindenki elismeri a nácik kivételével), hanem ostoba is. Ostoba azért, mert a csehektől már — már különváló szlovákokat lelkileg visszatereli a csehekhez. Ennek számos jele van Európában is, de egész nyilvánvaló Kanadában és az Egyesült Államokban. A csehek és szlovákok itt is, meg odaát is Csehszlovákok lettek újra s most már nem kényszerből, hanem saját lelkesedésükből. Ezt se letagadni, se kisebbíteni nem lehet, ezzel egyszerűen számolni kell. Ha Európa térképét újra rajzolják — s Anglia, Franciaország, Oroszország előbb — utóbb ki fogják kényszeríteni az ujrarajzolását —, abba ismét Csehszlovákiát fognak belerajzolni és pedig a csehek és szlovákok kérelmére. A jelek legalább is ezt mutatják.

Az utas, aki egy kis állomás peronján 25 percet várt a vonatra, dühösen kiáltott fel:

Mit ér az Önök menetrendje, ha a vonatok mindig későn érnek be?

Mire az állomásfőnök teljes lelki nyugalommal: “Hogyan tudná Ön egyáltalán megállapítani, hogy a vonatoknak késésük van, ha menetrendeket nem adnánk ki?”