Tárogató, 1938-1939 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1939-01-01 / 7-8. szám

TÁROGATÓ 7 TÁROGATÓ A Canadian Magyar Monthly Edited by A. CZAKŐ, Ph.D. 423 Queen St. W., Toronto, 2, Ont., Canada Published by The United Church of Canada Printed by the RUNDSCHAU PUBLISHING HOUSE 672 Arlington St., Winnipeg, Man., Canada Entered at Winnipeg Post Office as second class matter. vagy a konvenció előírja. Ide nem kell öl­tözködni s az embert mégis Herr Doktornak titulálják, — legalább is Bécsben, a pompás kávéházak Eldorádójábán, -— ami persze a legkisebb titulus, mert az adóbeszedőt már hivatalánál fogva címezik. Mit kapunk a ká­véházban? Kapunk egy csomó újságot és folyóiratot, ha olvasni akarunk; képes folyói­ratokat, ha képeket akarunk nézni; barátsá­gos meíeg szobát télen, ahová meginvitálhat­juk azokat a barátainkat, akikkel valami meg­beszélni valónk van, s ahol Írhatunk és dol­gozhatunk anélkül, hogy zavarnának bennün­ket. A kávéház a fészke sok irodalmi és mű­vészi kezdeményezésnek; a kávéház levegője ad atmoszférát sok folyóiratnak; a kávéház lehet a kiinduló helye forradalmi mozgalmak­nak; s a kávéház az a hely, ahol beszélget­hetünk olyan emberekkel, akiket máskor és másutt nem lehetne megközelíteni. A gazdag ember is eljár a kávéházba, de rendszerint olyankor, mikor a szegény ember nincs ott. A gazdag ember este vagy éjjel mulatni jár oda s fizet azért, hogy a délelőtt vagy délután folyamán a káveház a szegény embernek klubhelyiségül szolgálhasson. Ame­rikában nem kell a kávéház; itt az emberek­nek nincs idejük kávéházban üldögélni, a business sietteti őket. De Amerikának nincs is irodalma és művészete. Majd ha az itteni emberek megtanulják a szegényektől, hogy az életben semmi sem sietős s az ember sok­kal messzebb jut, ha lassan jár, akkor talán itt Is lesznek kávéházak s lesz irodalom és művészet frissitőleg ható uj ötletekkel és uj próbálkozásokkal. De a gazdag emberek csak nem akarják belátni, hogy mindennek ára van, annak is, amit pénzzel nem lehet megfizetni... ( Álszegények.) Kevésbbé volna teljes ez a — teljességtől nagyon messzeeső leírása a szegények irigy­lésre méltó életének, ha meg nem emlékeznénk az álszegényekről. Ezek t.i. igen nagy szám­ban vannak és kompromittálják a szegényeket és kompromittálnák a gazdagokat, ha azokat egyáltalán kompromittálni lehetne. Az álsze­gények alatt nem értjük a nyomorultakat és koldusokat, sem az olyan gazdagokat, akik fösvénységükben odáig mennek, hogy sze­gényeknek akarnak látszani, hanem azokat a szegényeket, akik mindenáron gazdagok sze­retnének lenni, akik fitogtatják a jómódot az emberek félrevezetése kedvéért, szóval, akik úgy viselkednek mint az oroszlán, amelyik megunta a szabad, de szegény életet és beké­­rezkedik az állatkertbe, ahol a szabadság fel­adása árán állandó jó eltartást kap. Persze ilyen oroszlán nincs, de ember annál több van, aki a gazdagság kedvéért hajlandó mindent feláldozni, ami az emberi életet egyedül tudja értékessé vagy legalább is elviselhetővé tenni. Ezek az álszegények elsősorban is nagyon vigyáznak a külső megjelenésükre. Nem arra vigyáznak, hogy tiszták legyenek, — erre az igazi szegények is vigyáznak, hanem arra, hogy kopottságnak vagy a divat ellen való vétkezés­nek semmi nyoma se legyen. Persze ez a törekvés sok gondot igényel s a lelki élet el­­lapositásához nagyban hozzájárul. Az álsze­gény e tekintetben rosszabb a gazdagnál, mert mig a gazdag ember céltudatos életet élhet, azaz az idejének jó részét arra fordíthatja, hogy “becsületes dollárját megkeresse,” addig az álszegény egy csomó időt tölt azzal, ami még egyáltalán nem jelent becsületes dollárt. Én láttam ilyen álszegényt, akinek három óra hosszába telt, mig a pártira felöltözködött. Mert ezek igenis eljárnak a Társaságba, ha meghivják őket. És ez ismét egy messzele­­vő ábránd érdekében történik, mert igy remé­lik, hogy a Pénz befolyása révén ők is pénz­hez jutnak. A reményük nem mindig valósul meg, de ez nem az ő hibájuk. Ők hízeleg­nek, alkalmazkodnak, imponálni akarnak; nevetnek ott, ahol más embernek, az igazi szegénynek, a függetlennek, a keze talán'ököl­­be szorulna azon a hatalmas hülyeségen, amit meg kellett hallgatnia; szolgálatkészek, ud­varolnak az elhanyagolt feleségnek vagy az ocsmány lelkű leánynak; tapsolnak a legla­posabb toastnak; hajlandók a gazdag ember politikai, gazdasági nézeteit a magukévá ten­ni; azok véleményét helyeslik, mikor művé­szeti, erkölcsi és vallási kérdésekben monda­nak véleményt, és még sok lealázó szerepet vállalnak, úgy hogy röviden, de találóan úgy jellemezhetném őket, hogy ők azok, akik a gazdagság érdekében prostituálják magukat. Hogy ez igy van, azt mutatja igen sok gaz­dag ember viselkedése, olyané, aki nem gaz­dagnak született, hanem felküzdötte magát a gazdagságra. Az ilyen emberek mindig a nyeregből lefelé beszélnek, ha szegény ember közelíti meg őket: boszut akarnak állani az ő rajtuk esett sok megaláztatásért. (Tanulság: az ilyen embereket lehetőleg el kell kerülni.)

Next

/
Thumbnails
Contents