Tárogató, 1938-1939 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1939-04-01 / 10. szám
12 TÁROGATÓ Újév reggele felvirradt a kis holttestre, amely ott ült a kénesgyufákkal, amelyekből egy csomag majdnem el volt égetve. Melegíteni akarta magát, — mondták az emberek. Senkisem tudta, hogy milyen szépeket látott s milyen fényességben lépett be a nagymamájával együtt az uj év örömeibe. KIS MAGYAR TÖRTÉNET A magyar népies irodalom jellegzetes kincsei az anekdoták és adomák. Számtalan anekdota gyűjtemény között Tóth Béla Hagyar anekdotakincs cimü könyve ezer és ezer apró kedvességet tár az olvasó elé. Ez a köny egyúttal a magyar irodalomtörténet legfontosabb ilyenirányú müve. Tóth Béla, Tóth Kálmánnak, a kiváló költőnek fia, hosszú és fáradtságos munkával gyűjtötte össze hat kötetben a magyar falu tréfáit, anekdotáit. Nagy Íróink, mint Jókai, Mikszáth előszerettettel szövik bele klasszikus müveikbe a magyar nép anekdota kincsót, apró és nagyobb kacajokat, kis tragédiákat, tréfákat, mindmegannyi gyöngyszemét a magyar életnek. A város élete nem alkalmas az anekdoták megszületésére; a városi ember viccet farag és nem érzi meg a tréfa mögött az élet apró és nagyobb mozzanatait. De a kisváros és a falu élete sok sok kedves történet és anekdota szülőhelye. Minden percben születik egy anekdota, néha kedves falusi társas órákon, de legtöbbször maga az élet teremti meg sziporkázó kis történeteit. Tóth Bélá óta, aki már 1907 — ben meghalt, nem gyűjtötte össze senkisem a magyar nép humoros és komoly történeteit, anekdotáit; más gondok és más problémák vannak előtérben és bizony sok dolga lesz a legközelebbi anekdótagyüjtőnek, mert a háború és a háború utáni élet számtalan jellegzetes magyar anekdotának volt a megalkotója. Nemrég kaptam Pestről levelet, amelyben egy jóbarátom közöl a kanadai magyar kivándorlással kapcsolatban egy kedves kis történetet, amely miatt írtam ezt a bevezetést. Teljes egészében leközlöm: Marcsa falusi kislány volt Pesten. Az apró tanyai ház után egy ötemeletes házba került a nagyvárosban es szaporította a háztartási alkalmazottak számát. Marcsa dolgos lány volt, de szégyen ide, szégyen oda, nem tudott se imí, se olvasni. Már már úgy látszott, hogy tudatlansága nem hoz számára semmi hátrányt a nagy városban, amikor hirtelen beütött a botrány. Marcsa falujából az István két évvel ezelőtt elment Kanadába szerencsét kísérelni és az útját siker koronázta. István nagyon egyedül érezte magát és sokszor gondolt Marosára, aki kanadai napjait meg tudná édesíteni. István nem tudott Marcsa nagy bajáról, Írni olvasni nem tudásáról, mert hisz a kanadai hatóságok — sajnos — analfabétákat nem engednek be. István szeretettel gondolt Marcsára és ki akarta hozatni menyasszonyaként. Már mindent elinté — zett a hajózási ügynökségnél, most már csak az kellett, hogy Marcsa levélben jelentse ki, hogy szereti Istvánt és hozzá is jönne feleségül. Hosszú szép levelet irt István barátunk haza Marcsa falujába és a kedves szülők el is küldték a levelet Pestre. Marcsa nagyon megijedt, mikor megkapta a levelet. Azt nem tudta, hogy kitől van, mert nem tudta a feladót elolvasni, de szivében érzte ,hogy csak István Írhatott a messzi nagy országból. Marcsa szemérmes leány volt. Nem szerette, ha szivének féltett titkait avatatlan fülek meghallják, de bizony a levelet el kellett olvastatni valakivel, e mert nem maradhatott szégyenben. A sarkon volt a Józsi bácsi zöldségesboltja, ahová Marcsa naponta bejárt és Józsi bácsi derék ember volt. Átadta tehát a levelet Józsi bácsinak, de megkérte, hogy: Józsi bácsi szeretném, ha felolvasná nekem ezt a levelet, de úgy hogy azért maga ne tudja meg mi is áll benne. Józsi bácsi nagyot nézett először a furcsa kívánság miatt, de nem volt ő se magyarak, volt benne kis agyafúrtság és gyorsan vattát kerített, betömte jól mindkét fülét, hogy ne hallja, mit olvas. Nekifogott az olvassásnak és Marcsa szent áhítattal hallgatta végig a szép levelet és meg volt szentül győződve, hogy kívüle senki de senki a világon nem tud az István meg az ő titkáról. Bartha Györsy. Lynedoch, Ont.
